Róm 14,9-18

Testvéreim! Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled meg testvéredet? Vagy te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Meg van írva ugyanis: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent. Tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni [Istennek]. Ne ítélkezzünk hát többé egymás fölött, hanem inkább arra figyeljetek, hogy ne keltsetek megütközést testvéretekben, és ne okozzátok elbotlását! Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy önmagában semmi sem tisztátalan, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart. Akkor annak az tisztátalan. Ha pedig a testvéred valamilyen étel miatt elszomorodik, akkor már nem a szeretet útján jársz. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt! Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek! Isten országa ugyanis nem evés és ivás, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és elismert az emberek körében.

1Tim 4,9-15

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó beszéd ez, és teljes elfogadásra érdemes. Azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki minden ember, de kivált a hívők üdvözítője. Ezeket hirdesd és tanítsd! Senki ne becsüljön le ifjúkorod miatt! Ellenkezőleg, légy példa a hívők számára beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban! Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás fölolvasására, az igehirdetésre és a tanításra! Továbbra se hanyagold el a benned lévő adományt, amit prófétai jelek alapján a presbiterek kézrátételével kaptál! Ezekre legyen gondod, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!

Mt 12,14-16.22-30

Abban az időben a farizeusok tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy vesztét okozzák. Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Nagy sokaság ment utána, és ő mindnyájukat meggyógyította, de rájuk parancsolt, hogy kilétét föl ne fedjék. Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy a vak és néma beszélt és látott. Az egész sokaság ámulva kérdezgette: „Csak nem ő a Krisztus, Dávid fia?” Ennek hallatára a farizeusok így szóltak: „Csak Beelzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.” Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlott önmagával. Hogyan maradhat fenn akkor az országa? Ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, és hogyan rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt? Akkor kifoszthatja házát. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.”

Lk 6,17-19; 9,1-2; 10,16-21

Abban az időben Jézushoz jött tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Prokóp nagyvértanú

Prokóp Jeruzsálemben született. Fiatal korában jó képzést kapott. Korán elvesztette keresztény atyját. Dioklécián császár alatt belépett a hadseregbe, a császár pedig Egyiptomba küldte, hogy üldözze a keresztényeket. Útközben égi hangot hallott, amely szemére hányta, hogy Jézus Krisztus ellen támad. Így ő is, amint Pál apostol nem az emberektől, hanem a mennyből nyerve meghívást, Krisztus őt rabul ejtette. Ezután az égen megjelent kereszt jele arra indította, hogy ne támadjon a keresztényekre, hanem őt is szenvedésekre hívta. Alexandriában nem üldözte a keresztényeket, hanem, elhagyva a bálványimádást, összetörte a bálványokat. Pogány anyja jelentette ezt a császárnak, ő elfogatta és a börtönbe záratta, megkeresztelkedvén a börtönben, ellenségeitől sok sebet kapott. De erősségével és a kínzások elviselésével Krisztushoz térített két szakasz katonát vezéreikkel, hét nőt és saját anyját is. Mindnyájukat lefejezték hitükért 303-ban a pelesztinai Cezareában.