Pongrác fszvt.
◀︎ 
 július 9. 
 ▶︎
Róm 14,9-18

Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen. Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk. Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent. Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék. Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja. De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat. Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.

Mt 12,14-16.22-30

Abban az időben a farizeusok tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy vesztét okozzák. Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Nagy sokaság ment utána, és ő mindnyájukat meggyógyította, de rájuk parancsolt, hogy kilétét föl ne fedjék. Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy a vak és néma beszélt és látott. Az egész sokaság ámulva kérdezgette: „Csak nem ő a Krisztus, Dávid fia?” Ennek hallatára a farizeusok így szóltak: „Csak Beelzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.” Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlott önmagával. Hogyan maradhat fenn akkor az országa? Ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, és hogyan rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt? Akkor kifoszthatja házát. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.”

Szent Pongrác felszentelt vértanú

Szent Pongrác Antiochiában született. Abban az időben élt, amikor Jézus Krisztus a földön járt. Atyja, hallván Jézusról, elment fiával az ifjú Pongráccal együtt Jeruzsálembe, látta és hallotta Jézust és hitt Benne. Az apostolok szétszéledése után Antiochiában az egyik térítő apostol megkeresztelte az egész családot. Egy idő után a szülők elhunytak, Pongrác pedig, szétosztva tőlük örökölt vagyonát, elment a pontuszi hegyekbe. Ott egy barlangban élt. Amikor szent Péter főapostol azon a vidéken térített, Pontusban találkozott Pongráccal, elvitte őt Kilikiába és szent Pál apostollal egyetértve Pongrácot a szicíliai Tauroménia püspökévé tette. Püspöki helyen szentünk sok csodát tett és sok pogányt térített Krisztus hitére. Miután sok esztendeig működött és sokakat megtérített, pogány ellenségei rátámadtak és agyonkövezték az I. század végén, vagy a II. század elején.