Jusztinosz és tsai. vtk.
◀︎ 
 június 1. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
ApCsel 23,1-11

Azon időben Pál a főtanács felé fordult és így szólt: »Férfiak, testvérek! Mind a mai napig teljes jó lelkiismerettel jártam az Úr előtt.« Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék őt szájon. Pál ekkor így szólt hozzá: »Megver az Isten téged, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint itélkez rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!« Az ottállók azt mondták: »Az Isten főpapját szidalmazod?« Pál azonban így szólt: »Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: ‘Ne átkozd néped fejedelmét’«. 6Mivel Pál tudta, hogy egyik részük a szaddúceusok közül, a másik részük pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: »Férfiak, testvérek! Én farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.« Mikor ezt kimondta, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. S lett nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis felálltak egyesek, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.« Mivel a vita elmélyült, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta hát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«

Jn 16,15-23

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, ezért mondtam, hogy az enyémből vesz, és hirdeti nektek. Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem, mert az Atyához megyek.” A tanítványai közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mi ez, amit mond: »Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem«, és hogy »az Atyához megyek?«” Így szóltak tehát: „Mi az, hogy rövid idő? Nem tudjuk, miről beszél.” Jézus pedig tudta, hogy kérdezni akarják. Azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: »Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem.« Bizony, bizony, mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorúak vagytok, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszülte a gyermeket, többé már nem emlékszik a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de majd viszontlátlak titeket, és örvendezni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. És azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

Szent Jusztinosz filozófus, vértanú

Szentünk Palesztinában, Szichem városában született, pogány szülőktől. Éles elméje lévén mindenütt kereste az igazságot, de nem találta. Egy idős ember megismertette a Szentírással, és a keresztény vallásban találta meg a keresett igazságot. Kereszténnyé lett és nagy buzgósággal hirdette az evangélium tanítását a tudomány eszközeivel. A keresztényeket nevezte igazi bölcseknek, filozófusoknak. Ennek megmutatására hordta a filozófusok megkülönböztető ruháját, nyilvános vitákban megszégyenítette a pogányokat, de a zsidókat is, hitük védelmére oktatta a tudományra éhes keresztény ifjúságot. Romában külön iskolát is alapított erre a célra. Fájt neki, amikor megtapasztalta a keresztények üldözését. Magához a császárhoz nyújtott be védőiratot a kereszténység érdekében. Sejtette, hogy hitéért szenvednie kell majd. Pogány ellenfelei feljelentették Rusztikus római prefektusnál. Hat társával együtt került az ítélőszék elé. Kihallgatása után a prefektus megvesszőzésre és fejvesztésre ítélte 165-ben. Testét titokban temették el a keresztények.

Amikor a fentebb említett szent Jusztin filozófust Rusztikus prefektus elé állították, fogták el Jusztin, Euelpiszt, Hierax, Peon, Valerián és Khariton keresztényeket és ennek feleségét Charitát. Mivel ők is megtagadták, hogy a bálványoknak áldozatot mutassanak be, a helytartó őket is megvesszőzésre és lefejezésre ítélte.