Onufriosz rem., Péter szé.
◀︎ 
 június 12. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. január 21-27.
Róm 1,18-27

Atyámfiai! Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot. Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az világosan ismert előttük, mert Isten világosan megismertette velük. Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét, tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem a teremtmények révén felismeri. Épp ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üresek lettek gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat és esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával. Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, mint olyanok, akik elcserélték Isten igazságát a hazugságra, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké, Amen. Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természet szerint való szokást azzal, amely a természet ellen van. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való élést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakon ocsmányságot műveltek és elvették megtévedésük megfelelő bérét.

Mt 5,20-26

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ha igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.« Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki ok nélkül haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy »te bolond«, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj! Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Szent Onufriusz atya

Onufriusz atya fiatalon lépett szerzetbe Egyiptomban, Théba mellett. Aztán remete életet élt egy öreg vezetése mellett a kietlen sivatagban. 60 évén keresztül remetéskedett, úgy, hogy nem látott embert. Szigorú életében a hideget és hőséget és a nélkülözést egyformán tűrte. Sokszor gondolta azt, hogy közel áll a halálhoz. Isten azonban megőrizte sértetlenül. Angyala által táplálta, a barlangja előtt felnőtt egy pálmafa és forrás fakadt. Halála előtt meglátogatta őt Pafnutiosz atya, akinek elbeszélte életét. Ezután megáldotta Pafnutioszt, imádságba merülve adta vissza lelkét Istennek a IV. században.

Szent Péter atya

Péter atya konstantinápolyi görög volt. Először katona volt, majd egy ütközét alatt Sziriában elfogták, és az Eufrátesz partján Szamara erődjében 9 évig fogságban tartották. Már a fogságban megkezdte vezeklő a életet. Szabadulása után Rómában felvette a szerzetesi rendet. Innen 681-ben Áthosz hegyére ment, ahol a hegytetőn hallgatagságban, teljesen egyedül 53 évet töltött el. Sem ruhája, sem más földi dolga nem volt. Testet hosszura nőtt haja és földig érő szakálla takarta el. Élete erényekkel ékes élet volt. Elhunyt 734-ben.