Nikéforosz fp.
◀︎ 
 június 2. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. november 30-december 6.
Róm 1,1-7.13-17

Atyámfiai! Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára, - amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére; ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai: - Isten minden olyan szeretettjének, aki Rómában van, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Nem akarom, testvérek, hogy ne tudjátok, milyen sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, hogy elérjek valami eredményt köztetek is, mint ahogy a többi népnél, de mindezideig gátolva voltam. Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak, ennélfogva, ami engem illet, megvan bennem a készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek is, rómaiaknak. Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak és a görögnek. Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: »Az igaz a hitből él«.

Mt 4,23-5,13

Abban az időben Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette az Ország evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és minden gyengeséget a nép között. El is terjedt a híre egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. Nagy tömeg kísérte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. A tömeg láttára fölment a hegyre, és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívatnak. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyekben! Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel lehetne ízét visszaadni? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák.”

Szent Nikéforosz főpap

Nikéfor Konstantinápolyban született jámbor és istenfélő szülőktől. Atyja a szentképek miatt szenvedve, hitvalló lett. Gyermeküket is vallásosán, tiszta életre nevelték. Elsajátította világi és lelki bölcsességet, ékes beszédű szónok volt és mindenki előtt tiszteletben állt. Fényes tehetsége miatt Iréné császárnő udvarában a titkári teendőket gyakorolta. Részt véve a VII. egyetemes zsinaton a szentképek buzgó tisztelőjének mutatkozott. Utána még egy ideig a császári udvarnál maradt, de az udvar légköre nem elégítette ki őt, magányos életre vágyott. Elhagyta a császári udvart és magányos vezeklő életet élt. Erényes élete miatt 806-ban konstantinápolyi pátriárkává választották. Új hivatásában bölcsen kormányozta egyházát, és bátran oltalmazta az igazhitűséget. Örmény Leó császár száműzte őt, mint a szentképek védelmezőjét, de Krisztus jó pásztora igaz tanításaival a száműzetésben sem szűnt meg lelki nyáját vezetni. Száműzve halt meg 826-ban.