Febrónia vtnő
◀︎ 
 június 25. 
 ▶︎
Róm 7,14-8,2

Atyámfiai! Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem a jót teszem, amelyet akarok, hanem a rosszat teszem, amelyet gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jónak megtételét nem találom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok: hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok: már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel: mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének. Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem a test szerint élnek. Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Mt 10,9-15

Mondta az Úr tanítványainak: „Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek tanúságot előttük és a pogányok előtt. Amikor előállítanak benneteket, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogy mit mondjatok. Mert hisz nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak, és halálra adják őket. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek az én nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.”

Szent Febrónia vértanúnő

A mezopotámiai niszibei kolostorban élt és készülődött a szerzetesi életre Febrónia szűz. A kolostor főnöknőjének volt az unokahúga. Testileg szép megjelenésű nő volt, de ennyire gazdag volt lelki erényekben is. Szeretett imádkozni, olvasta a Szentírást és tartotta a szigorú böjtöt. Egy idő múlva Szelin és Lizimakhosz katonák bevonultak a városba és tudomást szerezve a női kolostorról, körülvették azt a katonák. Csak néhányan maradtak a kolostorban, a többiek félelemből elmenekültek. A katonák elfogták Febróniát és megkínozták, ütötték, tűzzel égették, fogait kiverték, levágták kezeit és lábait, Febrónia állhatatosan tűrt el mindent mennyei Vőlegénye kedvéért. A kínzások után karddal fejezték le 310-ben.