Febrónia vtnő
◀︎ 
 június 25. 
 ▶︎
Róm 16,1-16

Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is. Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. 4Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért minden egyházközség. Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget. Köszöntsétek kedves Epenétuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban. Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek. Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Júniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek kereszténnyé. Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban. Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat. Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért. Köszöntsétek Arisztobolusz háza népét. 11Köszöntsétek rokonomat, Heródiont. Köszöntsétek Narcisszusz háza népét, akik hívők az Úrban. Köszöntsétek Trifénát és Trifószát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Perziszt, aki sokat fáradozott az Úrért. 13Köszöntsétek az Úr választottját, Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám. 14Köszöntsétek Aszinkrituszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a náluk levő testvéreket. 15Köszöntsétek Filológuszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és az összes szentet náluk. 16Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.

Mt 13,3b-9

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely mag az útszélre esett. Jöttek a madarak, és fölcsipegették. Más mag köves talajra esett, ahol nem volt elég föld a számára. Gyorsan kikelt, mert nem került mélyre a földbe. Amikor azonban felkelt a nap, megperzselődött, és elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más tövisek közé esett, és amikor a tövisek felnőttek, elfojtották. A többi pedig jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Febrónia vértanúnő

A mezopotámiai niszibei kolostorban élt és készülődött a szerzetesi életre Febrónia szűz. A kolostor főnöknőjének volt az unokahúga. Testileg szép megjelenésű nő volt, de ennyire gazdag volt lelki erényekben is. Szeretett imádkozni, olvasta a Szentírást és tartotta a szigorú böjtöt. Egy idő múlva Szelin és Lizimakhosz katonák bevonultak a városba és tudomást szerezve a női kolostorról, körülvették azt a katonák. Csak néhányan maradtak a kolostorban, a többiek félelemből elmenekültek. A katonák elfogták Febróniát és megkínozták, ütötték, tűzzel égették, fogait kiverték, levágták kezeit és lábait, Febrónia állhatatosan tűrt el mindent mennyei Vőlegénye kedvéért. A kínzások után karddal fejezték le 310-ben.