Lukilliánosz és tsai. vtk.
◀︎ 
 június 3. 
 ▶︎
ApCsel 21,8-14

Azon időben másnap továbbmentünk és Cézáreába érkeztünk. Itt betértünk Fülöp evangelista házába és megszálltunk nála, aki egy volt a hét közül. Négy hajadon leánya volt, s ezek prófétáltak. Amíg néhány napig elidőztünk, egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele saját lábát és kezét, és így szólt: »A Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben, és átadják a pogányok kezébe.« Mikor ezt meghallottuk, mi is kértük őt, meg az ottaniak is, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. De Pál így felelt: »Mit csináltok, miért sírtok és szomorítjátok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben.« S mivel nem tudtuk lebeszélni őt, megnyugodtunk és azt mondtuk: »Legyen meg az Úr akarata!«

Jn 14,27b-15,7

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne háborogjon a szívetek, és ne féljen! Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Meg is mondtam nektek most, mielőtt megtörténne, hogy midőn megtörténik, higgyetek. Már nem beszélek sokat veletek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma. De hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya megbízott engem: keljetek föl, menjünk innen! Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz bennem gyümölcsöt, lemetsz, és mindazokat, amelyek gyümölcsöt hoznak, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt hozzanak. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok hát bennem, és én is tibennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt önmagától, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és beszédeim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és meglesz nektek.”

Szent Lukilliánosz és vértanútársai

Lukillián először pogány pap volt Nikomédia közelében. Már ősz hajú idős ember volt, amikor megismerte a keresztény vallást. Egész szívével és lelkével ragaszkodott Krisztushoz. Megkeresztelkedése után félelem nélkül hirdette őt a pogányok között, és sokat megnyert közülük a keresztény hitnek. A zsidók feljelentésére elfogták és a parancsnok utasítására megverték, állcsontját eltörték, fejjel lefelé lógatták és börtönbe vetették. A börtönben talált 4 keresztény gyermeket: Klaudius, Hypát, Pál és Dénes vértanúkat, akik szintén elhagyták a pogányságot és Krisztus hitének bátor hirdetői voltak. Buzgó imádságban, Istentől beszélgetve töltötték mindnyájan az időt és készek voltak a vértanúi halálra. Isten a kínzások között mindegyikőjüket sértetlenül őrizte meg. Végül mindnyájukat Bizáncba vitték, ahol Lukilliánt keresztre feszítették, a 4 ifjút pedig karddal fejezték le Aurélián császár (270-75) uralkodása alatt.