Kol 2,8-12

Testvéreim! Vigyázzatok, rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres csalással, amely emberi hagyományon és a világ elemein alapszik, és nem Krisztuson. Mert benne lakik valóságosan az istenség egész teljessége, és ti is általa – aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje – részesültetek ebből a teljességből. Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel: a bűnös test levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek titeket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

Lk 2,20-21.40-52

Abban az időben visszatértek a pásztorok, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik. Amikor pedig eltelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott volna. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Szülei pedig minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Amikor az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt József és az anyja tudta nélkül. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, majd keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Miután nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy keressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind elámultak okosságán és feleletein. Amikor meglátták őt, megdöbbentek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ő pedig ezt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg, amit nekik mondott. Velük ment akkor, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban, és Isten és az emberek előtti kedvességben.

Urunk Jézus Krisztus körülmetélésének ünnepe

A zsidó Törvény előírása szerint a többi fiúgyermekhez hasonlóan Urunkat is nyolcadnapon metélték körül, és ekkor kapta a „Jehosua” vagyis Jézus nevet, amely azt jelenti: „Az Úr megszabadít”.

Nagy Szent Bazil, a kappadokiai Caesarea érseke

Valamivel 330 előtt (s egészen biztosan 326 után) született nagymúltú keresztény családból. A szülei nagybirtokos létükre is szentek közösségének adtak életet. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból: Szent Bazillal együtt öccse, Nisszai Gergely és Szebasztei Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük. A jómódú szülők Bazil fiúkat ügyvédnek szánták, ezért először Konstantinápolyba, aztán Athénba küldték retorikát tanulni. Ott kötött életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel. 355-ben tért vissza otthonába nagy műveltséggel, s keresztelkedése után édesanyja és nővére illetve korán elhunyt fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba, ahová Gergely barátja is követte őt. Csakhamar közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Aszketikus életeszménye sokkal inkább a Szentírásra, mint a kortárs filozófusok véleményeire épült. Majd 364-ben caesareai Euszebiosz pappá szentelte őt, s 370. szeptember közepén ő örökölte meg tőle a püspöki széket is. Az ariánus Valens császár legsúlyosabb fenyegetései hallatán sem hátrált meg. Ő maga bíztatta a fél-ariánusként kezelt püspököket arra, hogy az első egyetemes zsinat hitvallóival szövetségre lépve lépjenek fel együtt a szélsőséges ariánusokkal szemben. Feltehetőleg 378. szeptember 20-án (vagy néhány hónappal azután) halt meg nyolc esztendős főpásztori működés és hosszú közösségszervezés után, megerősítve az ariánusok tévtanításai által veszélyeztetett ortodoxiát.