Pol. Az Úr körülmetélése – Nagy Szent Bazil fp.
◀︎ 
 január 1. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Kol 2,8-12

Atyámfiai! Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, mely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, s vele együtt fel is támadtatok annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból.

1Tim 3,13-4,5

Atyámfiai! Akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak. Azért írom ezeket neked, - bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok, - hogy ha késlekedném, tudd, miképpen kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa s szilárd alapja. Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely Testben kinyilvánította magát, A Lélek által igazolást nyert, Bemutatták az angyaloknak, A pogányok között hirdették, Világszerte hittek benne, S fölment a dicsőségbe. A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire s az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. Akik azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember, mert szentté lesz az Isten igéje és az imádság által.

Mt 3,1-6

Abban az időben megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” Ő az, akiről Izajás próféta beszél, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Maga János teveszőrből készült ruhát viselt, dereka körül pedig bőrövet, sáska és vadméz volt az eledele. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megvallva bűneiket megkeresztelkedtek általa a Jordánban.

Lk 2,20-21.40-52

Abban az időben visszatértek a pásztorok, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik. Amikor pedig eltelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott volna. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Szülei pedig minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe, az ünnepi szokás szerint. Amikor az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, József és az anyja tudta nélkül. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, majd keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Miután nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy keressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind elámultak okosságán és feleletein. Amikor meglátták őt, megdöbbentek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ő pedig ezt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg, amit nekik mondott. Velük ment akkor, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban, és Isten és az emberek előtti kedvességben.

Urunk Jézus Krisztus körülmetélésének ünnepe

A zsidó Törvény előírása szerint a többi fiúgyermekhez hasonlóan Urunkat is nyolcadnapon metélték körül, és ekkor kapta a „Jehosua” vagyis Jézus nevet, amely azt jelenti: „Az Úr megszabadít”.


Nagy Szent Bazil, a kappadokiai Caesarea érseke

Valamivel 330 előtt (s egészen biztosan 326 után) született nagymúltú keresztény családból. A szülei nagybirtokos létükre is szentek közösségének adtak életet. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból: Szent Bazillal együtt öccse, Nisszai Gergely és Szebasztei Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük. A jómódú szülők Bazil fiúkat ügyvédnek szánták, ezért először Konstantinápolyba, aztán Athénba küldték retorikát tanulni. Ott kötött életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel. 355-ben tért vissza otthonába nagy műveltséggel, s keresztelkedése után édesanyja és nővére illetve korán elhunyt fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba, ahová Gergely barátja is követte őt. Csakhamar közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Aszketikus életeszménye sokkal inkább a Szentírásra, mint a kortárs filozófusok véleményeire épült. Majd 364-ben caesareai Euszebiosz pappá szentelte őt, s 370. szeptember közepén ő örökölte meg tőle a püspöki széket is. Az ariánus Valens császár legsúlyosabb fenyegetései hallatán sem hátrált meg. Ő maga bíztatta a fél-ariánusként kezelt püspököket arra, hogy az első egyetemes zsinat hitvallóival szövetségre lépve lépjenek fel együtt a szélsőséges ariánusokkal szemben. Feltehetőleg 378. szeptember 20-án (vagy néhány hónappal azután) halt meg nyolc esztendős főpásztori működés és hosszú közösségszervezés után, megerősítve az ariánusok tévtanításai által veszélyeztetett ortodoxiát.