Nisszai Gergely fp., Markiánosz szé., Dometiánosz fp.
◀︎ 
 január 10. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Zsid 8,7-13

Atyámfiai! Ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket és mondja: »Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én is megvetettem őket, mondja az Úr. Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után, mondja az Úr: Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: ‘Ismerd meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem«. Amikor »új«-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és elöregszik, közel jár az enyészethez.

Mk 8,11-21

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, vitatkozni kezdtek vele, és az égből jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. A tanítványai pedig elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arról tanakodtak, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem tudjátok és nem értitek? Még mindig érzéketlen-e a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok, van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek-e arra, hogy amikor az öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” – felelték. „És mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” Azt mondták: „Hét”. Erre újra kérdezte: „Hogy lehet, hogy mégsem értitek?”

Nisszai Szent Gergely

335 körül született Kappadókiában. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból, bátyja, Nagy Szent Bazil, és öccse, Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük. Húsz éves lehetett, amikor idősebb testvérei édesanyjukkal együtt már kemény aszketikus életre szánták el magukat, de neki nem volt kedve ennyire túlzott önmegtagadáshoz. 360 körül keresztelkedett meg, s akkor felolvasóvá is szentelték. Végül azonban megnősült, és a szónoklattan mestere lett. Aztán egyházi szolgálatba kerülve a kappadokiai Nissza püspöke lett. Nagy Szent Bazil halála után átvette bátyjának egyházszervezői tevékenységét. Így vett részt a 381-ben tartott Konstantinápolyi Egyetemes Zsinaton. 394-395 körül halt meg. Ő lett a keleti misztikus teológia egyik megalapozója: Istent nem határozhatjuk meg emberi kategóriákkal. Csak azt mondhatjuk el róla, hogy mi nem: tehát hogy kezdetnélküli, születetlen, fölfoghatatlan. Ami ugyanis teremtményi értelemmel megismerhető, az a teremtményi léthez tartozik. A „Mózes élete” című könyve szerint az Istent kereső véges teremtmény a végtelenség vándora. Ezt a vándorutat tette meg Gergely is a szónoklattól az egyház bölcs vezetéséig, amelyet a II. Egyetemes Zsinat idejétől különösen is nagy hatással gyakorolt.