Ef 4,7-13

Testvéreim! Mindegyikünk számára Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott kegyelem. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasságba, foglyokat vitt magával, és ajándékot adott az embereknek. Az pedig, hogy „fölment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Ugyanaz, aki leszállt, és az, aki „fölment”, följebb minden egeknél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolok, másokat próféták, ismét másokat evangélisták vagy pásztorok és tanítók gyanánt, hogy fölkészítsék a szenteket szolgálatuk végzésére, Krisztus testének építésére, amíg el nem jutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.

Mt 4,12-17

Abban az időben, amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tenger melletti Kafarnaumba, Zebulun és Naftali vidékére, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Zebulun földje és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”

Taciána vértanúnő

Előkelő római családból származott, s diakonisszaként szolgált az egyházban. Alexander Severus császár idején szenvedhette el a lefejezést (225-235 között). Szenvedései közepette is kínzóiért imádkozott, akik közül ennek hatására többen megtértek.