Tatjána vtnő, Eupraxia sza.
◀︎ 
 január 12. 
 ▶︎
Ef 4,7-13

Atyámfiai! A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás: »Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek.« Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, minthogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ő az, aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent. És ő maga tett meg némelyeket apostolnak, némelyeket pedig prófétának, másokat meg evangélistának, ismét másokat pedig pásztornak és tanítónak, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése végett, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége.

Mt 4,12-17

Abban az időben, amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tenger melletti Kafarnaumba, Zebulun és Naftali vidékére, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Zebulun földje és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”

Taciána vértanúnő

Előkelő római családból származott, s diakonisszaként szolgált az egyházban. Alexander Severus császár idején szenvedhette el a lefejezést (225-235 között). Szenvedései közepette is kínzóiért imádkozott, akik közül ennek hatására többen megtértek.