Zsid 8,7-13

Testvéreim! Ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem kellett volna egy másodikkal helyettesíteni. Hibáztatja ugyanis őket, amikor így szól: Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Senkinek sem kell többé a társát és testvérét tanítania: „Ismerd meg az Urat!”, mivel mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – ismerni fog engem, mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikre többé nem emlékezem. Az „új”-ról szólva elavulttá nyilvánítja az elsőt. Ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Mk 8,11-21

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, vitatkozni kezdtek vele, és az égből jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. A tanítványai pedig elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arról tanakodtak, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem tudjátok és nem értitek? Még mindig érzéketlen-e a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok, van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek-e arra, hogy amikor az öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” - felelték. „És mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” Azt mondták: „Hét.” Erre újra kérdezte: „Hogy lehet, hogy mégsem értitek?”

Szent Hermilosz és Sztratonikosz vértanúk

Hermilosz diakonus volt, aki a IV. század elején az üldöztetéskor állhatatosan megvallotta hitét. Ezért börtönbe vetették, ahol Sztratonikosz lett a börtönőre, akit megindított a keresztény hívő állhatatossága, és maga is keresztény hitre tért. Licinius császár idejében szenvedhettek vértanúságot, mégpedig úgy, hogy egymással összekötözve vízbe (valószínűleg a Dunába) fojtották őket.

Sínai és raithi szent atyák

Izaiás, Száva, Mózes és tanitványa, Mózes, Jeremiás, Pál, Adám, Szergej, Domnosz, Proklosz, Hipatiosz, Izsák, Makariosz, Márk, Benjámin, Özséb, Illés és még sokan mások. Diocletianus alatt ölték meg őket a szaracénok 296-ban (vagy a szláv hagyományok szerint a IV. század végén). A raiti monostorban a följegyzések szerint harminchárom atyát öltek meg ekkor.