Pál rem., János rem.
◀︎ 
 január 15. 
 ▶︎
Jak 1,1-18

Jakab, Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek. Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad; szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje; mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, melyet a szél fölver és ide s tova hajszol; az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegénysorsú testvér azért dicsekedjék, mert felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, és lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek megígért. Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, akik kísértésbe esik, a saját kívánsága vezet félre és csábít a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Mert szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.

Mk 10,11-16

Így szólt az Úr: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.” Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították azokat, akik odahozták őket. Amikor Jézus észrevette, megharagudott, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” Azután ölébe vette, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Thébai szent Pál remete

Decius császár idejében (250 körül) született az egyiptomi Alsó Thébában. Szüleitől örökölt hatalmas vagyonát a szegények között osztotta szét, majd elvonult a pusztába, ahol egy barlangban töltötte el egész életét imádság és szemlélődés közepette. Nagy Szent Antal, aki meglátogatta őt a pusztában, nagy elismeréssel beszélt róla. A Tébai szent Pálról készült ikonokon szokás idézni azt a kedvenc mondását, amellyel öltözködésének hiányosságait magyarázta meg: A halandók napjai olyanok, mint a széna - mondá Dávid. Ne legyen hát kétségetek efelől: jogos az, hogy füvet együnk és szalmából öltözködjünk egész életünk során. Pál rendkívül magas kort (a hagyomány szerint 113 évet) elérve halt meg.


Kunyhós Szent János Krisztusért koldus és remete

Konstantinápolyban született az V. század elején nemes és jómódú szülők egyetlen gyermekeként. Ifjan egy szerzeteshez csatlakozva, titkon elhagyta szüleit, s egy kisázsiai kolostorba ment, ahol hat esztendőt töltött el imádságban és önmegtartóztatásban. Később szüleihez koldusként titokban tért vissza, s a szülői ház udvarán kunyhót épített magának. Ott folytatta szigorú remete életét. Élete végén (450 körül) felfedte kilétét szülei előtt, megmutatva nekik a még gyermekkorában tőlük kapott evangéliumos könyvet.