Zsid 10,1-18

Testvéreim! Mivel a Törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként állandóan bemutatnak, soha nem lesz képes tökéletessé tenni azokat, akik az áldozatot felajánlják. Különben nemde abbahagyták volna az áldozatok felajánlását? Hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. Az áldozatok ellenben évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért, amikor a világba lép, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, hanem testet alkottál nekem. Az égő- és a bűnért való áldozatokat nem kedvelted. Akkor így szóltam: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratod, Istenem.” Először ezt mondja: Az áldozatokat és az ajándékokat, az égő- és a bűnért való áldozatokat – amelyeket a Törvény szerint mutatnak be – nem akartad, nem is kedvelted. Azután viszont így szól: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratod. Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Az ő akarata szentelt meg minket egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus testének feláldozása által. Minden pap naponta szolgálatba áll, és sokszor bemutatja ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ezzel szemben ő, miután egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért, örökre helyet foglalt Isten jobbján, és várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Ugyanis egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette azokat, akik megszentelődnek. A Szentlélek is tanúságot tesz nekünk erről, mert miután ezt mondja: Ez az a szövetség, amelyet majd ama napok múltán velük kötök, így szól az Úr: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom. Bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. Ahol pedig ezek bocsánatot nyernek, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.

Mk 8,30-34

Abban az időben Jézus a tanítványai lelkére kötötte: senkinek se mondják el róla, hogy ő a Krisztus. Ezután oktatni kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, tanítványaira tekintett, és így megdorgálta Pétert: „Te, sátán, menj csak mögém, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Összehívta a népet a tanítványaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!”

Thébai szent Pál remete

Decius császár idejében (250 körül) született az egyiptomi Alsó Thébában. Szüleitől örökölt hatalmas vagyonát a szegények között osztotta szét, majd elvonult a pusztába, ahol egy barlangban töltötte el egész életét imádság és szemlélődés közepette. Nagy Szent Antal, aki meglátogatta őt a pusztában, nagy elismeréssel beszélt róla. A Tébai szent Pálról készült ikonokon szokás idézni azt a kedvenc mondását, amellyel öltözködésének hiányosságait magyarázta meg: A halandók napjai olyanok, mint a széna - mondá Dávid. Ne legyen hát kétségetek efelől: jogos az, hogy füvet együnk és szalmából öltözködjünk egész életünk során. Pál rendkívül magas kort (a hagyomány szerint 113 évet) elérve halt meg.

Kunyhós Szent János Krisztusért koldus és remete

Konstantinápolyban született az V. század elején nemes és jómódú szülők egyetlen gyermekeként. Ifjan egy szerzeteshez csatlakozva, titkon elhagyta szüleit, s egy kisázsiai kolostorba ment, ahol hat esztendőt töltött el imádságban és önmegtartóztatásban. Később szüleihez koldusként titokban tért vissza, s a szülői ház udvarán kunyhót épített magának. Ott folytatta szigorú remete életét. Élete végén (450 körül) felfedte kilétét szülei előtt, megmutatva nekik a még gyermekkorában tőlük kapott evangéliumos könyvet.