Dox. Péter ap. bilincsei
◀︎ 
 január 16. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Jak 2,14-26

Atyámfiai! Mit használ, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja nekik: »Menjetek békében, melegedjetek meg és lakjatok jól!« – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül. és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Hiszed, hogy egy az Isten, s jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt és remegnek. Akarod azonban tudni, ó üres ember, hogy a hit tettek nélkül halott? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: »Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki«, és Isten barátjának nevezték. Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, s más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.

ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Jn 21,14-25

Abban az időben Jézus kinyilvánította magát a tanítványoknak, miután feltámadt halottaiból, és megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jónás fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek” - válaszolta. Ő azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” Elszomorodott Péter, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz-e engem?”, és így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” Azt mondta neki Jézus: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatalabb voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. Amikor viszont megöregszel, kiterjeszted kezedet, és majd más övez fel téged, aztán oda fog vinni, ahova nem akarod.” Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Miután ezt mondta, így szólt: „Kövess engem!” Péter megfordulva látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, és aki a vacsorán a keblére hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” Mikor meglátta őt Péter, megkérdezte Jézustól: „Uram, vele mi lesz?” Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” Elterjedt tehát a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz ezekről, és ezeket írta, és tudjuk, hogy igaz a tanúsága. De van sok egyéb dolog is, amit Jézus tett, amelyek, ha egyenként le lennének írva, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. Amen.

Mk 10,46b-52

Abban az időben, amikor tanítványai és nagy tömeg kíséretében Jézus elhagyta Jerikót, Timeus fia, a vak Bartimeus az útszélen ült kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus van ott, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson. Ő annál inkább kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és odahívatta. Szóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, fölkelt, és odasietett Jézushoz. Erre Jézus azt mondta: „Mit tegyek veled?” A vak pedig így szólt: „Rabbi, hogy lássak.” Jézus ezt mondta: „Menj, a hited meggyógyított!” Nyomban visszakapta látását, és követte Jézust az úton.

Szent Péter apostol bilincseinek tisztelete

Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetében található elbeszélés szerint Heródes elfogatta Péter apostolt, bilincsbe verette és börtönbe vettette, ahonnan az Úr angyala szabadította ki őt. (A Péter apostol kezéről akkor csodálatos módon lehullott bilincseket a hagyomány szerint a keresztények kegyelettel megőrizték.)

Az V. század közepén Eudokia császárné Jeruzsálemből átvitette (a Juvenálisz jeruzsálemi pátriárkától megkapott) ereklyét a konstantinápolyi Szent Apostolok templomába, később pedig (a bilincs felét) elküldte Rómába leányának, a kelet-római császárnőnek (III. Valentinianus feleségének, az ifjabb Eudokiának).

VI. Sixtus pápa az Esquilinus dombján templomot építtetett a Rómában is raboskodott főapostol tiszteletére, s oda helyezte el azt a bilincset, amelyet a hagyomány szerint római fogságában viselt Szent Péter.

A görög szerint a templomok fordítva vannak: Konstantinápolyban van ez a Szent Péter templom, és Rómában, az Esquilinumon (görögül: Hészkylinou) épült az V. században a Szent Apostolok kisebb temploma, ahova III. (a IV. festtette a róla nevezett kápolnát, VI. pedig nem is volt!) Sixtus helyezte az ereklyét (ha ez igaz, úgy ekkor nevezhették át a bazilikát „San Pietro da Vincula”-nak). Úgy tartják, hogy nemcsak a szentföldi bilincseket őrzik itt, hanem mellé tették azokat a bilincseket is, amiket Néró idejében, Rómában viselt.