Pol. Antal rem.
◀︎ 
 január 17. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. március 18-24.
Zsid 13,17-21

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre. Főleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok. A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Nagy Szent Antal remete

Felső-Egyiptom Komé nevű falujában született 251-ben. Húszéves korában Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavait meghallva szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között, és a pusztába vonult, hogy ott a legteljesebb magányban és önmegtagadásban Istennek éljen. Húsz évet élhetett (290-310) így egyedül a belső sivatagban (Kolszin). Egy idő után sötét gondolatok, kísértések és kétségek gyötörték. Más remeték azt tanácsolták, hogy bátran haladjon tovább a megkezdett lelki úton, s még magányosabb helyre költözzön. Így is tett, itt azonban a korábbi kísértésekhez borzalmas víziók járultak teljes lelki sötétséggel. Állhatatossággal tudta ezt leküzdeni, s amikor végül megjelent neki Krisztus, megkérdezte: Hol voltál, miért nem jelentél meg kezdettől, hogy megszüntesd szenvedéseimet? Ezt a választ hallotta: Antal, itt voltam veled és segítettelek harcodban. Ezután tanítványok telepedtek köréje, akik az ő útmutatását keresve akarták folytatni remete életüket. Nyolc évtized alatt mindössze kétszer tért vissza a világba. Először 311-ben Alexandriába ment, hogy ott a keresztényüldözés során a vértanúkat a mindhalálig tartó hűségre buzdítsa. Másodszor pedig az ariánus hitviták idején tért oda vissza, hogy megcáfolja a reá hivatkozó ariánusokat. 313-tól időről időre kiköltözött a külső sivatagba (a Nílus menti Piszpirbe), hogy ott tanítványai is elérhessék. Életrajzírója (Szent Athanáz) szerint nem volt művelt ember, de lelkiatyja lett az akkori keresztény világ legtanultabb embereinek is, sőt máig is a szerzetesek atyjának tekinthető. 356-ban 105 évesen halt meg.