Zsid 13,17-21

Testvéreim! Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra! Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké! Amen.

Lk 6,17-23a

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Nagy Szent Antal remete

Felső-Egyiptom Komé nevű falujában született 251-ben. Húszéves korában Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavait meghallva szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között, és a pusztába vonult, hogy ott a legteljesebb magányban és önmegtagadásban Istennek éljen. Húsz évet élhetett (290-310) így egyedül a belső sivatagban (Kolszin). Egy idő után sötét gondolatok, kísértések és kétségek gyötörték. Más remeték azt tanácsolták, hogy bátran haladjon tovább a megkezdett lelki úton, s még magányosabb helyre költözzön. Így is tett, itt azonban a korábbi kísértésekhez borzalmas víziók járultak teljes lelki sötétséggel. Állhatatossággal tudta ezt leküzdeni, s amikor végül megjelent neki Krisztus, megkérdezte: Hol voltál, miért nem jelentél meg kezdettől, hogy megszüntesd szenvedéseimet? Ezt a választ hallotta: Antal, itt voltam veled és segítettelek harcodban. Ezután tanítványok telepedtek köréje, akik az ő útmutatását keresve akarták folytatni remete életüket. Nyolc évtized alatt mindössze kétszer tért vissza a világba. Először 311-ben Alexandriába ment, hogy ott a keresztényüldözés során a vértanúkat a mindhalálig tartó hűségre buzdítsa. Másodszor pedig az ariánus hitviták idején tért oda vissza, hogy megcáfolja a reá hivatkozó ariánusokat. 313-tól időről időre kiköltözött a külső sivatagba (a Nílus menti Piszpirbe), hogy ott tanítványai is elérhessék. Életrajzírója (Szent Athanáz) szerint nem volt művelt ember, de lelkiatyja lett az akkori keresztény világ legtanultabb embereinek is, sőt máig is a szerzetesek atyjának tekinthető. 356-ban 105 évesen halt meg.