Makáriosz rem., Arzéniosz fp., Eufrozina sza.
◀︎ 
 január 19. 
 ▶︎
1Pét 3,10-22

Atyámfiai! Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól. Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána. Mert az Úr szeme az igazakon, hallja imádságukat, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul. Krisztus példája. Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket! Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak. Jobb ugyanis, hogy ha Isten úgy akarja, akkor inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért. Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de Lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és Isten jobbján foglal helyet.

Mk 12,18-27

Azon időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is, sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok.”

Egyiptomi és Alexandriai Makáriosz szentéletű atya

Nagy Szent Antal remete kortársai és követői voltak, a III. század végén születtek (295 körül). Noha a hagyomány néha összekevert több Makárioszt, világosan meg lehet különböztetni az Egyiptomi Nagy Sz. Makárioszt az Alexandriai vagy „ifjabb” Makáriosztól, aki csak idősebb korában keresztelkedett meg és Remete Szent Antal tanítványa lett. Egyiptomi Makáriosz kb. 300-ban született szegény családban. Tevehajcsár volt a salétrom szállításánál. Szülei kívánságára megnősült, aztán majd harmincéves korában, szülei és felesége halála után kezdte aszketikus életét. Először remete volt egy Nílus-menti faluban. Hamarosan egy másik faluba költözött, mert nem akarta, hogy pappá szenteljék. Több ízben meglátogatta Remete Szent Antalt, s végül miután Szent Antaltól visszatért, a Szkétisz sivatagban telepedett le, s a szent remete tanácsára megengedte, hogy pappá szenteljék. Tanítványainak száma egyre csak nőtt, s messze földön elismerték azt, hogy a szíveket jól tudja vizsgálni. 373-375 között a Nílus egyik szigetére száműzték a másik Makáriosszal együtt, Alexandria ariánus püspöke, Lukiosz parancsára. A Szkétisz remetetelepén halt meg 390-ben. Az ugyanilyen nevű alexandriai szent csak 330-ban keresztelkedett meg, és 40 évesen kezdte el aszketikus életét Nitriában. Később a Szkétisz remetetelepén is volt kunyhója, s végül tartósan a Kelliának nevezett remetetelepen maradt, ahol a többi remete főnöke és papja lett. Mindketten a IV. század utolsó évtizedében haltak meg. Egyiptomi Szent Makariosz halálának helyén később híres monostor alakult ki, amely a VI. századtól az alexandriai kopt pátriárkák székhelye lett. Ma is kiválóan működik, több mint száz áldozatkész, vezeklő szerzetessel.Nagy Szent Antal remete kortársai és követői voltak, a III. század végén születtek (295 körül). Noha a hagyomány néha összekevert több Makárioszt, világosan meg lehet különböztetni az Egyiptomi Nagy Sz. Makárioszt az Alexandriai vagy „ifjabb” Makáriosztól, aki csak idősebb korában keresztelkedett meg és Remete Szent Antal tanítványa lett. Egyiptomi Makáriosz kb. 300-ban született szegény családban. Tevehajcsár volt a salétrom szállításánál. Szülei kívánságára megnősült, aztán majd harmincéves korában, szülei és felesége halála után kezdte aszketikus életét. Először remete volt egy Nílus-menti faluban. Hamarosan egy másik faluba költözött, mert nem akarta, hogy pappá szenteljék. Több ízben meglátogatta Remete Szent Antalt, s végül miután Szent Antaltól visszatért, a Szkétisz sivatagban telepedett le, s a szent remete tanácsára megengedte, hogy pappá szenteljék. Tanítványainak száma egyre csak nőtt, s messze földön elismerték azt, hogy a szíveket jól tudja vizsgálni. 373-375 között a Nílus egyik szigetére száműzték a másik Makáriosszal együtt, Alexandria ariánus püspöke, Lukiosz parancsára. A Szkétisz remetetelepén halt meg 390-ben.
Az ugyanilyen nevű alexandriai szent csak 330-ban keresztelkedett meg, és 40 évesen kezdte el aszketikus életét Nitriában. Később a Szkétisz remetetelepén is volt kunyhója, s végül tartósan a Kelliának nevezett remetetelepen maradt, ahol a többi remete főnöke és papja lett. Mindketten a IV. század utolsó évtizedében haltak meg. Egyiptomi Szent Makariosz halálának helyén később híres monostor alakult ki, amely a VI. századtól az alexandriai kopt pátriárkák székhelye lett. Ma is kiválóan működik, több mint száz áldozatkész, vezeklő szerzetessel.


Szent Arszéniosz, Kerkyra (Korfu) érseke

A palesztinai Betániában született I. Bazil császár (867-886) császár idejében. Gyermekkorától Istennek szentelték, és 12 éves korában magára öltötte a szerzetesi öltözetet. Szeleukiában tanult, s ott pappá szentelték. Majd Konstantinápolyba küldték, ahol Theofilaktosz pátriárka Kerkyra érsekévé szentelt 933-ban. Immár öreg korában ment vissza Konstantinápolyba, hogy lecsillapítsa Bíborbanszületett Konstantin (912-959) Kerkyra előkelői elleni haragját. Feladatát teljesítve, a visszaút során megbetegedett, és Korinthoszban megtért az Úrhoz, ismeretlen évben.