Makáriosz rem., Arzéniosz fp., Eufrozina sza.
◀︎ 
 január 19. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Jak 1,1-18

Jakab, Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek. Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad; szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje; mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, melyet a szél fölver és ide s tova hajszol; az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegénysorsú testvér azért dicsekedjék, mert felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, és lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek megígért. Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, akik kísértésbe esik, a saját kívánsága vezet félre és csábít a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Mert szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.

Mk 10,11-16

Így szólt az Úr: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.” Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították azokat, akik odahozták őket. Amikor Jézus észrevette, megharagudott, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” Azután ölébe vette, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Egyiptomi és Alexandriai Makáriosz szentéletű atya

Nagy Szent Antal remete kortársai és követői voltak, a III. század végén születtek (295 körül). Noha a hagyomány néha összekevert több Makárioszt, világosan meg lehet különböztetni az Egyiptomi Nagy Sz. Makárioszt az Alexandriai vagy „ifjabb” Makáriosztól, aki csak idősebb korában keresztelkedett meg és Remete Szent Antal tanítványa lett. Egyiptomi Makáriosz kb. 300-ban született szegény családban. Tevehajcsár volt a salétrom szállításánál. Szülei kívánságára megnősült, aztán majd harmincéves korában, szülei és felesége halála után kezdte aszketikus életét. Először remete volt egy Nílus-menti faluban. Hamarosan egy másik faluba költözött, mert nem akarta, hogy pappá szenteljék. Több ízben meglátogatta Remete Szent Antalt, s végül miután Szent Antaltól visszatért, a Szkétisz sivatagban telepedett le, s a szent remete tanácsára megengedte, hogy pappá szenteljék. Tanítványainak száma egyre csak nőtt, s messze földön elismerték azt, hogy a szíveket jól tudja vizsgálni. 373-375 között a Nílus egyik szigetére száműzték a másik Makáriosszal együtt, Alexandria ariánus püspöke, Lukiosz parancsára. A Szkétisz remetetelepén halt meg 390-ben. Az ugyanilyen nevű alexandriai szent csak 330-ban keresztelkedett meg, és 40 évesen kezdte el aszketikus életét Nitriában. Később a Szkétisz remetetelepén is volt kunyhója, s végül tartósan a Kelliának nevezett remetetelepen maradt, ahol a többi remete főnöke és papja lett. Mindketten a IV. század utolsó évtizedében haltak meg. Egyiptomi Szent Makariosz halálának helyén később híres monostor alakult ki, amely a VI. századtól az alexandriai kopt pátriárkák székhelye lett. Ma is kiválóan működik, több mint száz áldozatkész, vezeklő szerzetessel.Nagy Szent Antal remete kortársai és követői voltak, a III. század végén születtek (295 körül). Noha a hagyomány néha összekevert több Makárioszt, világosan meg lehet különböztetni az Egyiptomi Nagy Sz. Makárioszt az Alexandriai vagy „ifjabb” Makáriosztól, aki csak idősebb korában keresztelkedett meg és Remete Szent Antal tanítványa lett. Egyiptomi Makáriosz kb. 300-ban született szegény családban. Tevehajcsár volt a salétrom szállításánál. Szülei kívánságára megnősült, aztán majd harmincéves korában, szülei és felesége halála után kezdte aszketikus életét. Először remete volt egy Nílus-menti faluban. Hamarosan egy másik faluba költözött, mert nem akarta, hogy pappá szenteljék. Több ízben meglátogatta Remete Szent Antalt, s végül miután Szent Antaltól visszatért, a Szkétisz sivatagban telepedett le, s a szent remete tanácsára megengedte, hogy pappá szenteljék. Tanítványainak száma egyre csak nőtt, s messze földön elismerték azt, hogy a szíveket jól tudja vizsgálni. 373-375 között a Nílus egyik szigetére száműzték a másik Makáriosszal együtt, Alexandria ariánus püspöke, Lukiosz parancsára. A Szkétisz remetetelepén halt meg 390-ben.
Az ugyanilyen nevű alexandriai szent csak 330-ban keresztelkedett meg, és 40 évesen kezdte el aszketikus életét Nitriában. Később a Szkétisz remetetelepén is volt kunyhója, s végül tartósan a Kelliának nevezett remetetelepen maradt, ahol a többi remete főnöke és papja lett. Mindketten a IV. század utolsó évtizedében haltak meg. Egyiptomi Szent Makariosz halálának helyén később híres monostor alakult ki, amely a VI. századtól az alexandriai kopt pátriárkák székhelye lett. Ma is kiválóan működik, több mint száz áldozatkész, vezeklő szerzetessel.


Szent Arszéniosz, Kerkyra (Korfu) érseke

A palesztinai Betániában született I. Bazil császár (867-886) császár idejében. Gyermekkorától Istennek szentelték, és 12 éves korában magára öltötte a szerzetesi öltözetet. Szeleukiában tanult, s ott pappá szentelték. Majd Konstantinápolyba küldték, ahol Theofilaktosz pátriárka Kerkyra érsekévé szentelt 933-ban. Immár öreg korában ment vissza Konstantinápolyba, hogy lecsillapítsa Bíborbanszületett Konstantin (912-959) Kerkyra előkelői elleni haragját. Feladatát teljesítve, a visszaút során megbetegedett, és Korinthoszban megtért az Úrhoz, ismeretlen évben.