Zsid 12,25-27; 13,22-25

Testvéreim! Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek! Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt. Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

Mk 10,2-12

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni, de ő így válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk.” Jézus azonban így válaszolt: „Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfinak és nőnek alkotta őket. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét!”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték ugyanerről. Ezt válaszolta: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”

Szent Maximosz hitvalló

580-ban született, neme szülőktől, lehet, hogy rokonágban állt a császári családdal. Nagy műveltségre tett szert, s magas beosztást töltött be, de egy ponton elhagyta a politikát, s Krysopolisz monostorban lépett be. Életének delén a perzsa fenyegetés következtében föl kellett adnia a kolostori nyugalmat, s az igaz hitet védelmezve körbejárta csaknem az egész Földközi-tengert. 50 éves múlt akkor, amikor a császárok egymás után adták ki eretnek rendelkezéseiket, hogy Krisztus emberi akaratát megtagadva érhessék el a Birodalom újraegyesítését. Maximosz nyíltan szembeszállt ezekkel a rendeletekkel, még akkor is, amikor az egyház sok vezetője elfogadta azokat.
Rómába ment Theodorosz pápához, majd utódja. I. Márton pápa számára ő dolgozta ki a 649-ben megtartott lateráni zsinat aktáit, melyek alapján a nyugati püspökök hitvallást tettek arról, hogy „Jézus emberileg is akarta és végbevitte” a megváltás művét. Ezért a nyílt szembeszállásért Konstans császár elhurcolta a pápát, aki száműzetésben halt meg. Maximoszt is letartóztatta, hogy kínvallatások után a maga pártjára állíthassa. Az aggastyánt azonban sem a csábító ígéretek, sem a kínzások nem téríthették el az igaz hittől. Miután a császár tehetetlennek bizonyult, elrendelte a hitvallás eszközeinek, Maximosz jobb kezének és nyelvének levágatását, majd pedig az örökös száműzetést. Börtönben halt meg 662-ben.

Szent Neofitosz vértanú

A bithiniai Nikeában született a III. század végén. Szülei Theodorosz és Florentia voltak. Egészen fiatalon az Olümposz hegyre ment, s ott egy barlangban telepedett le, amelyből a legendák szerint elküldte az addig ott tanyázó oroszlánt. Amikor szülei meglátogatására egyszer visszament Nikeába, Diocletianus üldözése során mint keresztényt bebörtönözték, majd tűzbe vetették, s oroszlán elé dobták. Miután pedig ezektől sértetlen maradt, karddal ölték meg.