Timóteus ap., Anasztáziosz vt., Mánuel fszvt.
◀︎ 
 január 22. 
 ▶︎
2Pét 1,1-10

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő hitben részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítő Jézus Krisztusnak igazsága által. Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében. Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, s megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsátok tehát ti is minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és bőven vannak meg bennetek, nem tesznek titeket üresekké, sem meddőkké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak és kézzel tapogatódzik, megfeledkezve a régi bűneiből való megtisztulásáról. Ezért annál inkább legyetek rajta, testvérek, hogy jótettek által biztossá tegyétek hivatásotokat és kiválasztatásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok vétkezni.

Mk 13,1-8

Abban az időben, amikor Jézus kijött a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!” Jézus így felelt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Amikor az Olajfák hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték: „Mondd, mikor fog ez bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” Jézus válaszul ezt mondta nekik: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják, hogy én vagyok, és sokakat megtévesztenek. Ha majd háborúkról hallotok, és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Helyenként földrengés, éhínség és zavargás támad. De ez még csak kezdete a gyötrelmeknek.”

Szent Timóteus apostol (a 72 tanítvány egyike)

A kisázsiai Likaónia tartomány Lisztra városában született. Apja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidók, akik Szent Pál Timóteushoz írt 2. levele szerint (1,5) az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút, akik vele együtt lettek keresztények. Timóteus kisázsiai szülővárosában találkozott először Szent Pállal, és attól fogva állandó kísérője lett (ApCsel 16,1). A népek apostola igen szerette kísérőjét és fiatal kora ellenére először Thesszalonikában, majd Korintusban fontos feladatok teljesítésével bízta meg. Az apostol mellett volt római fogsága idején, majd miután elkísérte őt keleti útjára, Efezus egyházközségének vezetésére kaphatott tőle megbízatást. A hagyomány szerint egy pogány ünnep alkalmával a gyűlölködő pogányok rárontottak, s dorongokkal agyonverték 97-ben.


Perzsa Szent Anasztasziosz vértanú

A VI. század vége felé született a perzsiai Razich nevű városban. Pogány neve Magundat volt, s apjától mágiát tanult. Herakliosz bizánci császár perzsák elleni háborúja alatt, mint katona ismerkedett meg a kereszténységgel. Krisztus hívévé válva Jeruzsálembe ment, ahol Modesztosz pátriárka keresztelte meg. Ekkor kapta a Föltámadás bazilikájáról az Anasztasziosz nevet. Ezután szerzetes lett Szent Száva monostorában. Majd a vértanúság elnyerésére vágyva visszatért hazájában és ott bátran megvallotta hitét, amiért előbb börtönbe vetették, majd 628-ban megfojtották és fejét levágták. Fejét ereklyeként Rómába vitték, s ott helyezték el.