Jak 1,1-18

Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Kizárólag örömnek oka legyen, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez! Az állhatatosság pedig legyen maradéktalan, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül! Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készséggel és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, kételkedés nélkül! Aki ugyanis kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél felkorbácsol és ide-oda sodor. Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól! A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára; a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága! Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Boldog ember az, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit Isten az őt szeretőknek ígért. Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy „az Isten kísért engem”. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit. Mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfogan és bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény s árnyék váltakozása. Akarata szerint nemzett minket az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.

Mk 10,11-16

Így szólt az Úr: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították azokat, akik odahozták őket. Amikor Jézus észrevette, megharagudott, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” Azután ölébe vette, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Szent Timóteus apostol (a 72 tanítvány egyike)

A kisázsiai Likaónia tartomány Lisztra városában született. Apja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidók, akik Szent Pál Timóteushoz írt 2. levele szerint (1,5) az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút, akik vele együtt lettek keresztények. Timóteus kisázsiai szülővárosában találkozott először Szent Pállal, és attól fogva állandó kísérője lett (ApCsel 16,1). A népek apostola igen szerette kísérőjét és fiatal kora ellenére először Thesszalonikában, majd Korintusban fontos feladatok teljesítésével bízta meg. Az apostol mellett volt római fogsága idején, majd miután elkísérte őt keleti útjára, Efezus egyházközségének vezetésére kaphatott tőle megbízatást. A hagyomány szerint egy pogány ünnep alkalmával a gyűlölködő pogányok rárontottak, s dorongokkal agyonverték 97-ben.

Perzsa Szent Anasztasziosz vértanú

A VI. század vége felé született a perzsiai Razich nevű városban. Pogány neve Magundat volt, s apjától mágiát tanult. Herakliosz bizánci császár perzsák elleni háborúja alatt, mint katona ismerkedett meg a kereszténységgel. Krisztus hívévé válva Jeruzsálembe ment, ahol Modesztosz pátriárka keresztelte meg. Ekkor kapta a Föltámadás bazilikájáról az Anasztasziosz nevet. Ezután szerzetes lett Szent Száva monostorában. Majd a vértanúság elnyerésére vágyva visszatért hazájában és ott bátran megvallotta hitét, amiért előbb börtönbe vetették, majd 628-ban megfojtották és fejét levágták. Fejét ereklyeként Rómába vitték, s ott helyezték el.