Timóteus ap., Anasztáziosz vt., Mánuel fszvt.
◀︎ 
 január 22. 
 ▶︎
Zsid 12,25-27; 13,22-25

Atyámfiai! Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.« Ez a »Még egyszer« annak a megváltozására utal, ami megrendül, mert teremtmény, - hogy megmaradjon az, ami rendíthetetlen. Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven a vigasztalás igéjét; mert röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha hamarosan eljön, vele meg foglak látogatni benneteket. Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet. Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

Mk 10,2-12

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni, de ő így válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk.” Jézus azonban így válaszolt: „Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfinak és nőnek alkotta őket. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét megkérdezték ugyanerről. Ezt válaszolta: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”  

Szent Timóteus apostol (a 72 tanítvány egyike)

A kisázsiai Likaónia tartomány Lisztra városában született. Apja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidók, akik Szent Pál Timóteushoz írt 2. levele szerint (1,5) az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút, akik vele együtt lettek keresztények. Timóteus kisázsiai szülővárosában találkozott először Szent Pállal, és attól fogva állandó kísérője lett (ApCsel 16,1). A népek apostola igen szerette kísérőjét és fiatal kora ellenére először Thesszalonikában, majd Korintusban fontos feladatok teljesítésével bízta meg. Az apostol mellett volt római fogsága idején, majd miután elkísérte őt keleti útjára, Efezus egyházközségének vezetésére kaphatott tőle megbízatást. A hagyomány szerint egy pogány ünnep alkalmával a gyűlölködő pogányok rárontottak, s dorongokkal agyonverték 97-ben.


Perzsa Szent Anasztasziosz vértanú

A VI. század vége felé született a perzsiai Razich nevű városban. Pogány neve Magundat volt, s apjától mágiát tanult. Herakliosz bizánci császár perzsák elleni háborúja alatt, mint katona ismerkedett meg a kereszténységgel. Krisztus hívévé válva Jeruzsálembe ment, ahol Modesztosz pátriárka keresztelte meg. Ekkor kapta a Föltámadás bazilikájáról az Anasztasziosz nevet. Ezután szerzetes lett Szent Száva monostorában. Majd a vértanúság elnyerésére vágyva visszatért hazájában és ott bátran megvallotta hitét, amiért előbb börtönbe vetették, majd 628-ban megfojtották és fejét levágták. Fejét ereklyeként Rómába vitték, s ott helyezték el.