Vámos és farizeus vasárnapja
Xénia sza.
◀︎ 
 január 24. 
 ▶︎
2Tim 3,10-15

Fiam Timóteus! Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki, - s mindezekből kiszabadított engem az Úr! De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, s tévelygésbe vezetnek. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, s amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, s gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre oktathatnak téged.

Lk 18,10-14

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő; vagy mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, tizedet adok mindenemből.« A vámos pedig távol állt meg, és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verte és így szólt: »Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, inkább, mint amaz. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Xénia szentéletű anya

Az V. században született, köztiszteletben álló római család egyetlen gyermeke volt, s korábban Euszebiának hívták. Minthogy szüzességét Istennek kívánta szentelni, amikor szülei férjhez akarták adni, két szolgálója kíséretében titkon elhagyta a szülői házat és átkelve a tengeren, városról városra menekülve a kisázsiai Mülasszába ment, Pál szerzeteshez, s saját nevét Xéniára változtatta. Itt Szent István első vértanú tiszteletére egy kis női kolostort létesített. Ott élte le hátralévő éveit teljes aszkézisben a kis közösség elöljárójaként 450-ben bekövetkezett haláláig.