Zsid 7,26-8,2

Testvéreim! Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, aki magasabbra jutott az egeknél; akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneiért mutasson be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A Törvény erőtlen embereket tett főpappá, a Törvény utáni eskü szava viszont a Fiút, aki örökre tökéletes. Az elhangzottak lényege a következő: olyan főpapunk van, aki a Fenség trónusának jobbján foglalt helyet a mennyben, annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember.

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Teológus (Nazianzi) Szent Gergely

329-ben (vagy 330-ban) született a kisázsiai Arianz városkában, Nazianzosz mellett. Előkelő keresztény szülők gyermeke volt. Retorikai tanulmányait Athénban fejezte be, ahol szoros barátságot kötött Nagy Szent Bazillal. Ezt írta ekkor: Két utat ismertünk akkor: az egyik az iskolába, a másik a templomba vezetett. 358. után tért vissza hazájába. Itt hamarosan lemondott a szónoki karrierről és megkeresztelkedve az aszketikus életre vállalkozott, elfogadva Nagy Szent Bazil hívását, hogy az általa alapított pontuszi remeteségben éljen. 370-ben Bazil – hogy az ortodox püspökök számát növelje – Szozima püspökévé szentelte őt. Gergely érzékeny természete ezt nehezen viselte, s bár mindvégig barátok maradtak, Bazil temetésén is felemlegette, hogy akarata ellenére szentelte püspökké. Később meghívták az ariánus támadások miatt akkor egészen kis létszámú konstantinápolyi ortodox közösség irányítására 379-ben. A meghívást elfogadva a művelt közönség előtt igyekezett megvédeni a nikaiai egyetemes zsinat hitvallását, s ebben sikerrel is járt. Konstantinápolyi pátriárkai székében a két év múlva ott ülésező II. Egyetemes Zsinat először megerősítette őt, csak aztán egyes főpapok megvádolták, hogy törvényellenesen járt el, amikor a szozimai püspökséget a konstantinápolyira cserélte. Gergely ekkor leköszönt az érseki székből, és visszatért családi birtokára Arianzba, ahol a tanítványok oktatásának és az aszkézisnek szentelhette magát 389-ben bekövetkezett haláláig.
Rendkívül mély teológiai eszmefuttatásai miatt „theologosz”-nak, hittudósnak nevezte el az utókor. Az Isten Igéjéről szóló 45 homiliája különösen híres lett a következő évszázadokban. Ezen kívül költeményeit is sokan becsülték, és a későbbi bizánci liturgikus szövegekben feldolgozták. Ennek emlékére szerepel január 25-én a reggeli zsolozsmában a szent püspök 38. teológiai beszédének kezdetét fölelevenítő karácsonyi irmosz: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”329-ben (vagy 330-ban) született a kisázsiai Arianz városkában, Nazianzosz mellett. Előkelő keresztény szülők gyermeke volt. Retorikai tanulmányait Athénban fejezte be, ahol szoros barátságot kötött Nagy Szent Bazillal. Ezt írta ekkor: Két utat ismertünk akkor: az egyik az iskolába, a másik a templomba vezetett. 358. után tért vissza hazájába. Itt hamarosan lemondott a szónoki karrierről és megkeresztelkedve az aszketikus életre vállalkozott, elfogadva Nagy Szent Bazil hívását, hogy az általa alapított pontuszi remeteségben éljen. 370-ben Bazil – hogy az ortodox püspökök számát növelje – Szozima püspökévé szentelte őt. Gergely érzékeny természete ezt nehezen viselte, s bár mindvégig barátok maradtak, Bazil temetésén is felemlegette, hogy akarata ellenére szentelte püspökké. Később meghívták az ariánus támadások miatt akkor egészen kis létszámú konstantinápolyi ortodox közösség irányítására 379-ben. A meghívást elfogadva a művelt közönség előtt igyekezett megvédeni a nikaiai egyetemes zsinat hitvallását, s ebben sikerrel is járt. Konstantinápolyi pátriárkai székében a két év múlva ott ülésező II. Egyetemes Zsinat először megerősítette őt, csak aztán egyes főpapok megvádolták, hogy törvényellenesen járt el, amikor a szozimai püspökséget a konstantinápolyira cserélte. Gergely ekkor leköszönt az érseki székből, és visszatért családi birtokára Arianzba, ahol a tanítványok oktatásának és az aszkézisnek szentelhette magát 389-ben bekövetkezett haláláig.
Rendkívül mély teológiai eszmefuttatásai miatt „theologosz”-nak, hittudósnak nevezte el az utókor. Az Isten Igéjéről szóló 45 homiliája különösen híres lett a következő évszázadokban. Ezen kívül költeményeit is sokan becsülték, és a későbbi bizánci liturgikus szövegekben feldolgozták. Ennek emlékére szerepel január 25-én a reggeli zsolozsmában a szent püspök 38. teológiai beszédének kezdetét fölelevenítő karácsonyi irmosz: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”