1Pét 4,12-5,5

Szeretteim! A tűzpróbán, amely kísértés gyanánt tör rátok, ne rökönyödjetek meg, mintha valami döbbenetes dolog érne titeket! Ellenkezőleg, örüljetek, hogy részesültök Krisztus szenvedésében, hogy dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örvendezhessetek! Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke nyugszik rajtatok. Senki se szenvedjen tehát közületek azért, mert gyilkos, tolvaj, gonosztevő vagy csaló! Ha azonban valaki mint keresztény szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent azzal, hogy ez az osztályrésze! Mert itt az idő, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. Ha pedig rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, mi lesz akkor az istentelennel és a bűnössel? Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok ajánlják életüket a hű Teremtőnek azzal, hogy kitartanak a jó tettekben!
Elöljáróitokat mint társuk és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese buzdítom: pásztorként gondoskodjatok Isten rátok bízott nyájáról! Viseljétek gondját, ne kényszeredetten, hanem önként, ne haszonlesésből, hanem odaadással; ne is úgy, mint akik hatalmaskodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak! Így, amikor megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Hasonlóképpen, ti, fiatalabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad!

Mk 12,38-44

Így szólt az Úr: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek és árvák házát, közben színleg nagyokat imádkoznak. Annál szigorúbb ítélet vár rájuk.” Ezután Jézus leült szemben a persellyel, és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, és csak két fillért dobott be, ami egy krajcár. Erre odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet tett be mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők mindnyájan a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységéből telt, egész megélhetését.”

Szentéletű Xenofon atya és felesége, Mária, valamint két fiúk: Szent Arkádiosz és János

Az istenfélő nemes házaspár az V. században jó módban élt Konstantinápolyban. Két fiúkat kiváló neveltetésben tudták részesíteni: Bejrutba küldték őket tanulmányaik folytatására, de ők útjukon hajótörést szenvedtek és eltűntek. Egymásról nem is tudva élték túl a hajótörést, és külön-külön mentek el Jeruzsálembe, ahol szerzetesek lettek. Szüleik egy isteni kinyilatkoztatásnak engedelmeskedve szintén elzarándokoltak a szentföldre, s ott életben találták fiaikat. Látva, hogy azok teljesen Isten szolgálatának szentelték életüket, ők maguk is szétosztották vagyonukat és beléptek egy monostorba. Így mind a négyen szerzetesként fejezték be Istennek tetsző életüket.