Zsid 7,26-8,2

Testvéreim! Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, aki magasabbra jutott az egeknél; akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneiért mutasson be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A Törvény erőtlen embereket tett főpappá, a Törvény utáni eskü szava viszont a Fiút, aki örökre tökéletes. Az elhangzottak lényege a következő: olyan főpapunk van, aki a Fenség trónusának jobbján foglalt helyet a mennyben, annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember.

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Aranyszájú Szent János ereklyéinek átvitele

Konstantinápoly szent főpüspökét november 13-án ünnepli a bizánci egyház (illetve a két másik nagy egyházatyával együtt január 30-án). Ezen a napon ereklyéinek Komaniból a császárvárosba való diadalmas átszállításáról emlékezünk meg, amit az ifjabb (II.) Theodosziosz császár rendelt el az V. század negyedik évtizedében.
A szent püspök 349-354 között Antiochiában született, ahol a keresztény hit és erkölcs titkaiba beavatva 372-ben megkeresztelkedett. Neveltetésének minden gondja édesanyjára hárult. 381-ben diakónus lett Antiochiában, ahonnan beszédeinek jó része ránk is maradt. 386-ban pappá szentelték, s továbbra is ő töltötte be a székesegyházi szónok szerepét. 398-ban konstantinápolyi érseknek nevezték ki. Miután csaknem erőszakkal vitették székhelyére, ott hat éven át működött, aztán a császári házzal való nézeteltérései és püspöktársai intrikái miatt 403-ban száműzték, majd egy kis időre visszaengedték. 404-ben az általa megbírált Eudoxia császárnő bosszúvágya folytán végleg száműzték, s attól kezdve szakadatlanul tovább hurcolták, míg 407-ben Komaniban meg nem halt.
438. január 27-én ereklyéinek átszállításával ifjabb (II.) Theodosziosz császár a szülei által kétszer is száműzött főpásztor utólagos rehabilitációját vállalta, és nyilvánosan tartott bűnbánatot azokért a súlyos igazságtalanságokért, amelyekkel apja sújtotta a szent püspököt.