Jak 3,11-4,6

Szeretteim! Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja az édes és a keserű vizet? Teremhet-e a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem ad édes vizet. Ki bölcs és értelmes közöttetek? Magatartásával mutassa meg, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! De ha szívetekben keserű buzgóság és viszály lakik, akkor ne kérkedjetek, semmibe véve az igazságot! Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, szenvedélytől áthatott, és ördögi. Mert ahol vetélkedés és viszály dúl, ott zűrzavar van és mindenféle gonoszság. A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, továbbá békeszerető, méltányos, szelíd szóval meggyőző, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok, akik békét teremtenek. Honnan jönnek a harcok és csatározások közöttetek? Nemde a tagjaitokban dúló szenvedélyek okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg. Öltök és viszálykodtok, de nem tudtok célt érni. Viaskodtok és harcoltok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, és nem kapjátok meg, akkor azért nem, mert rosszul kéritek: csupán azért, hogy szenvedélyeiteket kielégítsétek. Házasságtörők, vajon nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát barátságot köt a világgal, Isten ellenségévé válik. Vagy azt gondoljátok talán, hogy ok nélkül mondja az Írás: „Irigységre tör a lélek, amelyet belénk helyezett”? De még nagyobb kegyelmet ad. Ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmét adja.

Mk 11,22-26

Így szólt az Úr: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe!«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik; amit csak mond, az csakugyan meglesz neki. Ezért mondom nektek, mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek. Amikor pedig felálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa vétkeiteket! De ha ti nem bocsátotok meg, akkor mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.”

Az Istenhordozó Szent Ignác püspök ereklyéinek átszállítása

Az antiochiai püspök (akiről december 20-án is megemlékezik az egyház) Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Iréneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint ez december 20-án történt - a szírek és latinok október 17-re feltételezik halála időpontját, mégpedig 107-ben, de az újabb feltételezés az, hogy 110-ben Traianus alatt halt meg.
Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2). Aranyszájú Szent János számol be róla szóló szentbeszédében egy ünnepi menetről, amellyel a szent vértanú ereklyéit Rómából Antiochiába szállították át, végigjárva mindazokat a városokat, amelyeket a hitéért megbilincselt püspök végigjárt. Valószínűleg a szíriai nagyváros peremvidékén (Dafniban) helyezték el a szent ereklyét. Mégis később (438 körül) visszakerültek ereklyéi Rómába, ahol a Szent Kelemen bazilikában tisztelték azokat.