Vámos és farizeus vasárnapja
Ignác fszvt. ereklyéinek átvitele
◀︎ 
 január 29. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Tim 3,10-15

Fiam Timóteus! Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki, - s mindezekből kiszabadított engem az Úr! De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, s tévelygésbe vezetnek. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, s amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, s gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre oktathatnak téged.

Lk 18,10-14

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő; vagy mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, tizedet adok mindenemből.« A vámos pedig távol állt meg, és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verte, és így szólt: »Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, inkább, mint amaz. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Az Istenhordozó Szent Ignác püspök ereklyéinek átszállítása

Az antiochiai püspök (akiről december 20-án is megemlékezik az egyház) Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Iréneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint ez december 20-án történt - a szírek és latinok október 17-re feltételezik halála időpontját, mégpedig 107-ben, de az újabb feltételezés az, hogy 110-ben Traianus alatt halt meg.
Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2). Aranyszájú Szent János számol be róla szóló szentbeszédében egy ünnepi menetről, amellyel a szent vértanú ereklyéit Rómából Antiochiába szállították át, végigjárva mindazokat a városokat, amelyeket a hitéért megbilincselt püspök végigjárt. Valószínűleg a szíriai nagyváros peremvidékén (Dafniban) helyezték el a szent ereklyét. Mégis később (438 körül) visszakerültek ereklyéi Rómába, ahol a Szent Kelemen bazilikában tisztelték azokat.