Malakiás pr., Gordiusz vt.
◀︎ 
 január 3. 
 ▶︎
Tit 1,5b-14

Fiam Titusz! Városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked. A presbiternek feddhetetlennek kell lennie, egyszer nősültnek, s akinek hívő fiai vannak, nem kicsapongók vagy engedetlenek. A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a tanításnak megfelelő, megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni, s azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni. Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: »A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.« Ez a tanúsátétel igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a hitben, ne hallgassanak zsidó mesékre, s olyan emberek parancsaira, akik hátat fordítottak az igazságnak.

Lk 20,9-18

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe szőlőműveseknek, és elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött, de azok ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor a szőlő ura így szólt: »Mit tegyek? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán ha őt látják, megbecsülik.« Amikor azonban a szőlőművesek meglátták őt, így tanakodtak egymás közt: »Ez az örökös. Jertek, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« Aztán kidobták őt a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Semmiképpen sem!” Ő azonban végignézett rajtuk, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az, ami írva van: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?« Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

Szent Malakiás próféta

A tizenkét kispróféta egyike, az ószövetségi Szentírás utolsó könyvének szerzője. Lévi törzséből származott. Jövendöléseit Krisztus előkövete, Keresztelő Szent János eljövetelére és a Messiás működésére vonatkoztatjuk, akinek legtisztább áldozatát Malakiás sokat idézett jövendölése szerint „napkelettől nyugatig mutatják be”. Krisztus előtt 400 körül működhetett.


Szent Gordiusz vértanú

Licinius császár idején szenvedhetett vértanúságot a IV. század elején. Amikor a keresztényüldözés elkezdődött, a keresztények bátorságát látva megtért és visszavonult remeteségbe (a Sínai félsziget pusztaságába és a Hóreb hegyére). Miután ott lélekben felkészült a legnagyobb megpróbáltatásra, a városba érkezve nyíltan megvallotta keresztény hitét, s ezért kard által kivégezték (320 körül).