Zakeus vasárnapja
Pol. A három főpap (Ipoly fszvt.)
◀︎ 
 január 30. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Tim 4,9-15

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó! Hiszen azért fáradozunk s azért szidalmaznak minket, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a híveknek.Ezt parancsold, ezt tanítsd! Senki meg ne vessen téged ifjúkorod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.

Zsid 13,7-16

Atyámfiai! Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették; nézzétek életük végét és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. Hisz nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja. A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg; mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.

Lk 19,1-10

Abban az időben Jézus végigment Jerikón. Íme, egy Zakeus nevű férfi, aki fővámszedő és gazdag is volt, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus arra a helyre ért, felnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös emberhez tért be megpihenni.” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, és megmentse azt.”

Mt 5,14-19

Mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Három szent főpap (Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely)

Az év első hónapjában egyházunk több szentéletű atya között kiemelten is megemlékezik a nagy keleti egyházatyákról. Január elsején Szent Bazilt (329-379) ünnepelve és az ő szent liturgiáját végezve kezdtük az új évet. Január 25-én Szent Bazil ifjúkori barátjára és későbbi küzdőtársára, Nazianzi Szent Gergelyre, emlékezünk. Január 27-én Aranyszájú Szent János ereklyéinek a császárvárosba való átvitelére emlékezünk. Mi indokolja tehát azt, hogy még ezek után néhány nap múlva a három nagy egyházatyát közösen is megünnepeljük?
Alexisz Komnénosz császár idején (1081-1118) Konstantinápoly hívő közösségében súlyos megoszlás támadt a három nagy egyházatya tiszteletét illetően. Egyesek Szent Bazilt tartották a legnagyobbnak, de természetes, hogy a császárváros hívei közül sokan Aranyszájú Szent János pártját fogták, aki a bűn elleni harcban szintén nem kevés buzgóságot tanúsított. Egy harmadik csoport viszont úgy tartotta, hogy a „hittudós” Nazianzi Szent Gergely a hit tanításának tisztaságával mindkettőjüket fölülmúlta. A vita tüze csakhamar majdnem a főváros egész keresztény népét lángra lobbantotta, és ez egyáltalán nem használt az egyháznak. Egy éjszaka aztán a három püspök megjelent álmában a szentéletű Mauroposz Jánosnak, és egyhangúlag közölték: „Amint láthatod, mi mindhárman Istennél vagyunk. (…) Nem volt közöttünk első, második vagy harmadik, úgyhogy ha bármelyikünket segítségül hívod, már a másik kettő is jelen van vele. Tiltsd meg hát a vitatkozóknak, hogy miattunk megoszlást keltsenek az egyházban. Aztán egyesítsd mindhármunk emlékét egy közös ünnepen.” Szent János ezután kételkedés nélkül végrehajtotta a három szent főpap akaratát.



Szent Hippolütosz

Keletről származott, de Rómában élt Viktor, Zephyrinus, Callixtus, Urbanus és Pontianus pápák idején. Előtte Lyonban Szent Iréneusz tanítványa lehetett. Főként Zephyrinus és Callixtus pápát bírálta az eretnekekkel kapcsolatos laza álláspontjuk miatt. Nagy híre volt, Órigenész is meghallgatta prédikációját. A római püspökökkel szembenállók köré csoportosultak, így gyakorlatilag ellenpápa is volt, s ez megosztotta Róma közösségét. Ugyanakkor felemelte szavát három vértanú embertelen megkínoztatásával szemben. Részben a pápákkal szembeni kritikus hozzáállása miatt, részben azért, mert görögül írt, Nyugaton kisebb hatása volt.
Maximinus Thrax üldözte a keresztényeket, császársága alatt Pontianus pápával együtt Szardíniába száműzték őt is, s kényszermunkára ítélték. Ekkor Pontianus pápa lemondott. Ő maga talán túlélte a száműzetést, 236. augusztus 13-án temették el Rómában, a Via Triburtina mentén.
Hippolütosz egyházfegyelmi és liturgikus írásai mély hatást tettek egész Kelet fejlődésére. A II. Vatikáni zsinat óta pedig nyugaton is egyre nagyobb hatása van.