Három szent főpap (Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely)
Az év első hónapjában egyházunk több szentéletű atya között kiemelten is megemlékezik a nagy keleti egyházatyákról. Január elsején Szent Bazilt (329-379) ünnepelve és az ő szent liturgiáját végezve kezdtük az új évet. Január 25-én Szent Bazil ifjúkori barátjára és későbbi küzdőtársára, Nazianzi Szent Gergelyre, emlékezünk. Január 27-én Aranyszájú Szent János ereklyéinek a császárvárosba való átvitelére emlékezünk. Mi indokolja tehát azt, hogy még ezek után néhány nap múlva a három nagy egyházatyát közösen is megünnepeljük?
Alexisz Komnénosz császár idején (1081-1118) Konstantinápoly hívő közösségében súlyos megoszlás támadt a három nagy egyházatya tiszteletét illetően. Egyesek Szent Bazilt tartották a legnagyobbnak, de természetes, hogy a császárváros hívei közül sokan Aranyszájú Szent János pártját fogták, aki a bűn elleni harcban szintén nem kevés buzgóságot tanúsított. Egy harmadik csoport viszont úgy tartotta, hogy a „hittudós” Nazianzi Szent Gergely a hit tanításának tisztaságával mindkettőjüket fölülmúlta. A vita tüze csakhamar majdnem a főváros egész keresztény népét lángra lobbantotta, és ez egyáltalán nem használt az egyháznak. Egy éjszaka aztán a három püspök megjelent álmában a szentéletű Mauroposz Jánosnak, és egyhangúlag közölték: „Amint láthatod, mi mindhárman Istennél vagyunk. (…) Nem volt közöttünk első, második vagy harmadik, úgyhogy ha bármelyikünket segítségül hívod, már a másik kettő is jelen van vele. Tiltsd meg hát a vitatkozóknak, hogy miattunk megoszlást keltsenek az egyházban. Aztán egyesítsd mindhármunk emlékét egy közös ünnepen.” Szent János ezután kételkedés nélkül végrehajtotta a három szent főpap akaratát.
Szent Hippolütosz
Keletről származott, de Rómában élt Viktor, Zephyrinus, Callixtus, Urbanus és Pontianus pápák idején. Előtte Lyonban Szent Iréneusz tanítványa lehetett. Főként Zephyrinus és Callixtus pápát bírálta az eretnekekkel kapcsolatos laza álláspontjuk miatt. Nagy híre volt, Órigenész is meghallgatta prédikációját. A római püspökökkel szembenállók köré csoportosultak, így gyakorlatilag ellenpápa is volt, s ez megosztotta Róma közösségét. Ugyanakkor felemelte szavát három vértanú embertelen megkínoztatásával szemben. Részben a pápákkal szembeni kritikus hozzáállása miatt, részben azért, mert görögül írt, Nyugaton kisebb hatása volt.
Maximinus Thrax üldözte a keresztényeket, császársága alatt Pontianus pápával együtt Szardíniába száműzték őt is, s kényszermunkára ítélték. Ekkor Pontianus pápa lemondott. Ő maga talán túlélte a száműzetést, 236. augusztus 13-án temették el Rómában, a Via Triburtina mentén.
Hippolütosz egyházfegyelmi és liturgikus írásai mély hatást tettek egész Kelet fejlődésére. A II. Vatikáni zsinat óta pedig nyugaton is egyre nagyobb hatása van.