1Pét 1,1-2,10

Péter, Jézus Krisztus apostola, a Pontusz, Galácia, Kappadókia, Ázsia provincia és Bitínia vidékén szórványban élő, az Atyaisten gondviselése folytán a Lélek megszentelése által engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre kiválasztott jövevényeknek: kegyelem és béke adassék nektek bőséggel! Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reményre újjászült minket. Arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra, akiket Isten hatalma őriz a hit által az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Ezért örvendeztek, noha most – mivel így kell lennie – egy kissé szomorkodtok különféle kísértések között, hogy megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben próbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltónak bizonyuljon. Őt, noha nem láttátok, szeretitek, s bár most sem látjátok, hisztek benne, és kimondhatatlan, megdicsőült örömmel örvendeztek, mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét. Ezt az üdvösséget fürkészték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak azt vizsgálva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük lévő Lelke, amikor a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről jövendölt. Ők azt a kinyilatkoztatást kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgáltak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe az angyalok vágyakoznak belepillantani. Ezért tehát tettre kész értelemmel, józanul vessétek minden reményeteket abba a kegyelembe, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a szenvedélyekhez, amelyek korábban, tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel aki meghívott benneteket, szent – ti magatok is egész magatartásotokban szentül éljetek, mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ha pedig Atyának szólítjátok őt, aki részrehajlás nélkül ítél meg tettei alapján mindenkit, akkor istenfélő módon éljetek, amíg idegenben vagytok! Tudjátok, hogy nem veszendő dolog, ezüst vagy arany váltott meg titeket az atyáitoktól örökölt, hiábavaló életmódotokból, hanem Krisztusnak – mint egy hibátlan és szeplőtelen Báránynak – a vére. Ő erre a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg érettetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen. Az igazság iránti engedelmesség által tisztítsátok meg életeteket az igazság iránti engedelmességgel a képmutatás nélküli szeretetre! Kitartóan, [tiszta] szívből szeressétek egymást, ugyanis nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból születtetek újjá Isten élő és maradandó igéje által. Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága. Elszárad a fű, és elhull virága, de az Úr szava megmarad örökké. Ez pedig az a szó, amelyet a javatokra hirdettek nektek. Levetvén hát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők vágyakozzatok az Úr szavának hamisítatlan tejére, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, hiszen megízleltétek, hogy jó az Úr. Mivel hozzá, az élő kőhöz járultatok, amelyet az emberek elvetettek, de Isten előtt kiválasztott és drága, ti magatok is mint élő kövek lelki házzá, szent papsággá épültök, hogy Istennek tetsző, lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. Ezért áll az Írásban: Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott, drága sarokkövet, és aki benne bízik, meg nem szégyenül. Nektek tehát, hívőknek, megbecsülés, azoknak pedig, akik nem hisznek, az a kő, amelyet az építők megvetettek, sarokkővé lett, botláskővé és botrány sziklájává. Ezek megbotlanak, mert nem engedelmeskednek az igének. Erre is rendeltettek. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, melyet Isten tulajdonába vett, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket. Akik egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok, s akik számára nem volt irgalom, most irgalomra találtatok.

Mk 12,1-12

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett, és körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne, és tornyot is épített. Aztán bérbe adta szőlőműveseknek, és idegen földre ment. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták. Erre másik szolgát küldött hozzájuk, ennek betörték a fejét, és megszégyenítve elküldték. Majd egy újabb szolgát küldött. Őt pedig megölték. Aztán még sok másikat küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Így már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: »Fiamat csak megbecsülik!« De azok a szőlőmunkások ezt mondták egymásnak: »Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az örökség!« Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőből. Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok-e az Írást: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben«?” Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Aztán otthagyván őt eltávoztak.

Szent Kürosz és János ingyenes orvos vértanúk

Szent Kürosz Alexandriában élt és ott gyógyította a rászorulókat. Felismerte, hogy az embereket főleg az elkövetett bűneik miatti bűntudat teszi beteggé, s ezért az imádságot és a bűnbánatot tartotta a legjobb gyógymódnak. A keresztényüldözés idején Arábiába menekült, ahol egy kolostorban szerzetes lett.
Szent János a mezopotámiai Edesszából származott. Jeruzsálembe látogatva meghallotta Szent Kürosz hírét, s felkereste őt a kolostorban, majd maga is odaköltözött. Itt hallották meg, hogy Kanope egyiptomi városkában bebörtönöztek egy keresztény asszonyt (Athanázia) és három leányát (Teodotát, Teoktisztát és Eudoxiát). Azonnal odautaztak, hogy lélekben bátorítsák a Maximinus Daia császár által üldözött keresztényeket. A két ingyenes orvos hatására az asszony és leányai állhatatosak maradtak a hitben, és elnyerték a vértanúság koszorúját. Ekkor Küroszt és Jánost vetették börtönbe. Hosszas kínzások után 311-ben vagy 312-ben lefejezték őket. Számos csodát tettek; Alexandriai Szt. Cirill pátriárka ereklyéiket a Menouthisban (2 mérföldre Kanopétól) emelt templomban helyezte el, ahol később megannyi csodás gyógyulást nyertek el a sírjukhoz zarándokló keresztények. Liturgikus imádságokban is szerepel a nevük, főként a Szent Kenet szentségének kiszolgáltatásakor.