Cirusz és János ingy. orv. vtk.
◀︎ 
 január 31. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Pét 2,9-22

Atyámfiai! Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek. Legfőképpen azokat, akik a tisztátalanság kívánságában a test után járnak, s a felsőbbséget megvetik. Ezek vakmerők, önhittek, nem félnek a dicső dolgokat káromolni, jóllehet az angyalok, akik erejüket és hatalmukat tekintve nagyobbak, nem hoznak egymás ellen káromló ítéletet. Ezek azonban, mint a természet szerint befogásra és leölésre való oktalan állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban, elnyerik a gonoszság jutalmát mindazok, akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Gyönyörben szétfolyó piszok- és szennyfoltok ők, akik lakomáikon veletek kéjelegnek. Szemük sugárzik a házasságtöréstől és a szüntelen vétektől. Elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva, az átok fiai, akik elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Követték Beor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a gonoszság bérét, de meg is bűnhődött kihágásáért: a teherhordó néma állat emberi hangon megszólalt, s megakadályozta a próféta esztelenségét. Víz nélküli források ők, forgószéltől hányatott fellegek, – a legfeketébb sötétség vár rájuk. Mert hiábavalóságokat beszélnek kevélyen, s buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert akit valaki legyőz, annak szolgája is lesz. Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitől, újból belekeverednek ezekbe, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél. Jobb lett volna nekik az igazság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól. Beteljesedik ugyanis rajtuk az igaz közmondás: »A kutya visszatér ahhoz, amit kihányt«, és: »Visszafekszik a disznó a pocsolyába, amelyben hempergett«.

Mk 13,14-23

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Amikor majd látjátok, hogy a (Dániel próféta által megjövendölt) »pusztító utálatosság« ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról! Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét! Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy menekülésetek ne télen következzék be! Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta mostanáig, és nem is lesznek. Ha az Úr nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidítette azokat a napokat. Akkor ha valaki azt mondja: »Nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott van!« ne higgyétek! Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Ti pedig vigyázzatok, íme, mindent előre megmondtam nektek!”

Szent Kürosz és János ingyenes orvos vértanúk

Szent Kürosz Alexandriában élt és ott gyógyította a rászorulókat. Felismerte, hogy az embereket főleg az elkövetett bűneik miatti bűntudat teszi beteggé, s ezért az imádságot és a bűnbánatot tartotta a legjobb gyógymódnak. A keresztényüldözés idején Arábiába menekült, ahol egy kolostorban szerzetes lett.
Szent János a mezopotámiai Edesszából származott. Jeruzsálembe látogatva meghallotta Szent Kürosz hírét, s felkereste őt a kolostorban, majd maga is odaköltözött. Itt hallották meg, hogy Kanope egyiptomi városkában bebörtönöztek egy keresztény asszonyt (Athanázia) és három leányát (Teodotát, Teoktisztát és Eudoxiát). Azonnal odautaztak, hogy lélekben bátorítsák a Maximinus Daia császár által üldözött keresztényeket. A két ingyenes orvos hatására az asszony és leányai állhatatosak maradtak a hitben, és elnyerték a vértanúság koszorúját. Ekkor Küroszt és Jánost vetették börtönbe. Hosszas kínzások után 311-ben vagy 312-ben lefejezték őket. Számos csodát tettek; Alexandriai Szt. Cirill pátriárka ereklyéiket a Menouthisban (2 mérföldre Kanopétól) emelt templomban helyezte el, ahol később megannyi csodás gyógyulást nyertek el a sírjukhoz zarándokló keresztények. Liturgikus imádságokban is szerepel a nevük, főként a Szent Kenet szentségének kiszolgáltatásakor.