Tit 2,11-14; 3,4-7

Fiam, Titusz! Megjelent Isten kegyelme minden ember üdvösségére, és arra nevel minket, hogy az istentelenséget és a világi szenvedélyeket megtagadva józanul, igazságosan és istenfélelemben éljünk e világban, amíg várjuk, hogy beteljesedik boldog reményünk, és megjelenik a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsősége. Ő értünk adta önmagát, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítva jó tettekben buzgó, választott népévé tegyen. De amikor megjelent Istenünk, Üdvözítőnk jósága és emberszeretete – nem a mi igazságban véghezvitt tetteink alapján, hanem irgalmából –, megmentett minket a Szentlélek újjászületést és megújulást adó fürdője által. Őt gazdagon kiárasztotta ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei legyünk az örök életnek.

Mt 3,13-17

Abban az időben eljött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék általa. János igyekezett visszatartani, mondva: „Nekem van szükségem arra, hogy te keresztelj meg, és te jössz hozzám?” Jézus válaszul ezt mondta neki: „Engedj most! Mert az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságosságot.” Erre engedte őt. Miután Jézus megkeresztelkedett, nyomban feljött a vízből. És íme, megnyílt neki az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leereszkedett és rászállt. És íme, egy hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Úristenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe

Tulajdonképpen Urunk megkeresztelkedésének ünnepe, amelyet görögül „Theofánia” néven emlegetnek a liturgikus könyvek. Az Úr megjelenésének ez az ünnepe ősibb, mint a karácsony: nyugaton az Epiphania kezdettől fogva inkább a napkeleti bölcsek, a mágusok hódolatára emlékeztet, míg keleten a megkeresztelkedő Jézus fölött elhangzó atyai kinyilatkoztatást emelték ki. Ezzel a nappal zárult le végérvényesen az ószövetség, és vált mindenki előtt nyilvánvalóvá Jézus Messiás mivolta. Egyébként Alexandriai Kelemen már a II. században azt tartotta, hogy Jézus január 6-án született, és az örmény egyház is mindmáig megmaradt az ősi ünneplési rend mellett, vagyis csak ezt az „Epifániát” ünnepli Jézus Krisztus eljövetelének és megnyilvánulásának napjaként. Kappadokiában és Konstantinápolyban a IV. század végére vezették be nagy keleti egyházatyáink a karácsony decemberi ünneplését, és ezekben az egyházakban a Theofánia vagy Epifánia már Krisztus megkeresztelkedésének emléke lett: emlékeztet mindarra a jóra, ami Krisztus megkeresztelkedéséből és nyilvános fellépéséből áradt az emberiségre.