ApCsel 19,1-8

Azokban a napokban történt, hogy amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt, és így szólt hozzájuk: – Megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? – Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták. – Akkor hogyan keresztelkedtetek meg? – kérdezte. – János keresztségével – válaszolták ezek. Pál így szólt: – János a bűnbánat keresztségével keresztelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Eljárt a zsinagógába, és három hónapon keresztül bátran beszélt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Isten országának dolgairól.

Zsid 4,1-13

Testvéreim! Nagy gonddal ügyeljünk arra – amíg fönnáll az ő nyugalmába való bemenetel ígérete –, hogy ebből közületek senki ki ne zárassék! Mert nekünk is hirdették az örömhírt, akárcsak nekik; de nekik nem használt a hallott szó, mivel nem léptek közösségre a hitben azokkal, akik meghallgatták. Mi viszont, akik eljutottunk a hitre, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba”; jóllehet alkotásai készen voltak a világ teremtése óta. Egy bizonyos helyen ugyanis így szól a hetedik napról: És megpihent Isten a hetedik napon minden alkotómunkája után. Az imént idézett helyen viszont így: Nem fognak bemenni nyugalmamba. Mivel tehát még várható, hogy lesznek, akik bemennek oda, és mivel akiknek előbb hirdették az örömhírt, engedetlenségük miatt nem mentek be, egy napot ismét így jelöl meg: „ma”, amikor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy az előbb mondtuk: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! Mert ha Józsue megadta volna nekik a nyugalmat, akkor később nem szólt volna egy másik napról. Következésképpen a szombati nyugalom még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megpihent munkáitól, ahogy Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében! Isten igéje ugyanis élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincs előtte rejtve teremtmény: minden mezítelen és födetlen szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.

Lk 21,12-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Óvakodjatok az emberektől, mert kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket! Átadnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek titeket. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért. Azért lesz ez, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne gondolkodjatok előre, hogyan védekezzetek! Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellentmondani vagy ellenállni. Kiszolgáltatnak titeket szülők, testvérek, rokonok és barátok, és halálra adnak egyeseket közületek. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Kitartásotokkal fogjátok megőrizni lelketeket.”

Jn 1,29-34

Abban az időben látta János, amint Jézus feléje tart, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki előttem lett, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megnyilvánuljon Izrael előtt.” János tanúságot tett, és ezt mondta: „Láttam a Lelket mint egy galambot leszállni az égből, és rajta maradni. Én sem ismertem, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: »Akire látod a Lelket leszállani és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.« És én láttam, és tanúságot tettem, hogy ő az Isten Fia.”

Keresztelő Szent János

Vízkereszt másnapján ünnepli egyházunk azt, akinél Krisztus Urunk szavai szerint „nem támadt nagyobb az asszonyok szülöttei közül”. Jelentőségét Szent Lukács hangsúlyozza leginkább azzal, hogy az egész evangéliumot János születésének meghirdetésével kezdi, aki maga nem a dávidi, hanem az ároni papi családból származik: Az Abia rendjéből való Zakariás papnak a fia.

Keresztelő János életében valóra vált apjának prófétai jövendölése: Ő hidat épített a két szövetség között „Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”.

Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban még egy másik (legendás jellegű) eseményről is meg szoktak emlékezni ezen a napon: arról a hagyományról, hogy Lukács evangélista szerette volna az Ő Szevasztéban eltemetett testét átvinni Antiochiába, azonban csak egyik karját találta meg, s azt át is vitte. Antiochiából aztán a X. században Konstantinápolyba szállították át az ereklyét, ahol később, a török uralom alatt eltűnt.