Zsid 5,11-6,8

Testvéreim! Melkizedekről sok mondanivalónk van, és nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok. Hiszen ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten igéjének alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd táplálékra. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igaz tanításról szóló beszédben, hiszen gyermek. A szilárd táplálék nagykorúaknak való, akiknek az érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, lépjünk előre a nagykorúság felé! Ne kezdjünk ismét abba, hogy alapot vetünk, és a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenbe vetett hitről, a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről tanítunk. Előre hát, ha Isten is úgy akarja! Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelték a mennyei ajándékot, és a Szentlélek részeseivé lettek, akik megízlelték Isten jó igéjét és a jövendő világ erőit, de elbuktak; lehetetlen, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek, mert önkezükkel feszítik keresztre és gyalázzák meg Isten Fiát. A föld ugyanis, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik megművelik, áldást kap Istentől; de amelyik tövist és bogáncsot terem, értéktelen, és átok vár rá, s végül fölégetik.

Lk 21,5-8a.10b-11.20-24

Abban az időben, amikor némelyek beszéltek Jézusnak arról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Amikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok meg, hogy elközelgett pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe! Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne térjenek oda vissza! Mert a bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Jaj pedig a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön, és harag ezen a népen. Kardélen hullanak el, és fogságba hurcolják őket mindenféle pogány nép közé. Jeruzsálemet pedig pogányok fogják tiporni, míg be nem telik a nemzetek ideje.”

Khozebita György szentéletű atya

Ciprusi származású volt. Szülei halálakor elhagyta hazáját és a Szentföldre indult zarándokként. Fivére már ugyanott, a Kalamon-lavrában volt szerzetes a Jordán mellett, de György még túl fiatal volt, ezért testvére a Jeruzsálem és Jerikó között lévő Khozeba-monostorba juttatta be. A szigorú aszkéta és szentéletű atya ebben a Jordán-parti monostorban halt meg kevéssel a perzsák betörése előtt (ami 614-ben történt).

Szent Domnika szentéletű anya

Karthagóból származott, de Konstantinápolyban keresztelte meg őt Nektariosz pátriárka (négy másik pogány társával együtt), s ott öltözött be szerzetesnek Kis Theodosziosz császár idején (408-450 között). A legszigorúbb aszkézisben élt egészen haláláig. A Szentlélek a jövőbelátás adományával is megajándékozta. Igen előrehaladott korban halt meg 474-ben.