György szé., Domnika sza.
◀︎ 
 január 8. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Kol 1,12-18

Atyámfiai! Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötté. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Ef 4,7-13

Atyámfiai! A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás: »Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek.« Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, minthogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ő az, aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent. És ő maga tett meg némelyeket apostolnak, némelyeket pedig prófétának, másokat meg evangélistának, ismét másokat pedig pásztornak és tanítónak, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése végett, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége.

Lk 17,12-19

Abban az időben, amikor Jézus betért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak távol, és hangosan mondták: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak!” Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszament, hangosan dicsőítette az Istent, és arcra borult az ő lábainál, hálát adva neki. Ez pedig szamariai volt. Erre Jézus azt mondta: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj! A hited meggyógyított téged.”

Mt 4,12-17

Abban az időben, amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tenger melletti Kafarnaumba, Zebulun és Naftali vidékére, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Zebulun földje és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”

Khozebita György szentéletű atya

Ciprusi származású volt. Szülei halálakor elhagyta hazáját és a Szentföldre indult zarándokként. Fivére már ugyanott, a Kalamon-lavrában volt szerzetes a Jordán mellett, de György még túl fiatal volt, ezért testvére a Jeruzsálem és Jerikó között lévő Khozeba-monostorba juttatta be. A szigorú aszkéta és szentéletű atya ebben a Jordán-parti monostorban halt meg kevéssel a perzsák betörése előtt (ami 614-ben történt).


Szent Domnika szentéletű anya

Karthagóból származott, de Konstantinápolyban keresztelte meg őt Nektariosz pátriárka (négy másik pogány társával együtt), s ott öltözött be szerzetesnek Kis Theodosziosz császár idején (408-450 között). A legszigorúbb aszkézisben élt egészen haláláig. A Szentlélek a jövőbelátás adományával is megajándékozta. Igen előrehaladott korban halt meg 474-ben.