Zsid 7,1-6

Testvéreim! Melkizedek Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta, és akinek Ábrahám tizedet is adott mindenből. Neve egyrészt azt jelenti, „az igazság királya”, másrészt Sálem királya, vagyis „a béke királya”. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, és mivel hasonlóvá lett Isten Fiához, pap marad mindörökre. Nézzétek, milyen nagy ő, akinek Ábrahám, a patriarcha tizedet adott a zsákmányból. Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a Törvény szerint a néptől, azaz testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahám leszármazottai. De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta.

Lk 21,28b-33

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Egyenesedjetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a ti megváltásotok!” Ezután egy példabeszédet mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fát! Amikor már kihajtanak, látván ezt, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa! Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez be nem következik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.”

Polieuktosz vértanú

A keresztényüldözések idején keresztelkedett meg. Mivel megtagadta a keresztények kézre kerítését, s a bálványokat ledöntötte, katonaként szenvedett vértanúságot az örményországi Melitinában (vagy az Eufrátesz vidékén) 250 körül.