Polieuktosz vt. (Eusztrátiosz szé.)
◀︎ 
 január 9. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. március 18-24.
Zsid 5,11-6,8

Atyámfiai! Sok mindent kell mondanunk, s nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra; mert ezidőszerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre. Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazság tanításában, mivel még csecsemő; a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat. Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről, a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről. Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi. Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit, s azután elestek, ismét megújuljanak a bűnbánatra. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle. Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer; az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem, megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.

Polieuktosz vértanú

A keresztényüldözések idején keresztelkedett meg. Mivel megtagadta a keresztények kézre kerítését, s a bálványokat ledöntötte, katonaként szenvedett vértanúságot az örményországi Melitinában (vagy az Eufrátesz vidékén) 250 körül.