Korábbi hangos utasítások >
2023 >
2022 >
2021 >
2020 >
Korábbi zsolozsma szövegek >
2023 >
2022 >
2021 >
2020 >
ApCsel 10,1-16Azokban a napokban élt Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapattest századosa.
Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Kornéliusz!
Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram?
Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!
Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.
De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!
Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.
Jn 6,56-69Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ki az, aki hallgathatja?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, azért megkérdezte tőlük: „Ezen botránkoztok-e? Hát, ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok-e menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet szavai nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Jeremiás próféta
Egy Helkiász nevű papnak a fia. Anatót városából származott, s a Krisztus előtti VII. évszázadban több mint negyven éven át működött prófétaként (626 és 586 között).
Egészen fiatalon hívta meg őt prófétai szolgálatára Isten (Jozija uralkodásának 13. évében). Juda országának nemzeti tragédiája idején élt és működött, amikor Jozija vallási reformja egy időre még reményeket ébresztett, de aztán ezek 609-ben a király megiddói halálával megsemmisültek. 605-ben ugyanis Nabukodonozor kiterjesztette a káld birodalom uralmát Palesztinára is. 597-ben pedig a káld sereg végleg elfoglalta Jeruzsálemet, a templomot felgyújtotta, és száműzetésbe hurcolta a zsidó népet. Szedekiás (Cidkija) király idején már csak egészen kevés zsidó maradhatott hazájában, hogy a földet megművelje. Közöttük maradt Jeremiás is. De aztán egy kis népcsoport újra föllázadt, s Egyiptomba menekült, magával hurcolva a prófétát és tanítványát, a fiatal Bárukot. Jeremiás pedig továbbra is egyetemes emberszeretetét igazolta.
Igen ősi hagyomány úgy tartja, hogy Jeremiás saját honfitársai kövezték meg, akik már nem tudták tovább elviselni igazmondását és szemrehányásait.