ApCsel 13,13-24

Azokban a napokban Pál és társai elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába, és leültek. A Törvény és a Próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk:
– Testvérek, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!
Pál felállt, kezével intett, és így beszélt:
– Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és felemelt karral kivezette őket onnét. Aztán mintegy negyven esztendeig türelemmel viselte őket a pusztában. Miután Kánaán földjén hét népet elpusztított, örökségül adta nekik azoknak a földjét. Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. Ekkor királyt kértek maguknak. Isten Sault, Kís fiát, egy Benjámin törzséből való férfit adott nekik negyven esztendőre. Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, aki mellett így tanúskodik: Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. Az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek ígérete szerint üdvözítőül Jézust. Az ő eljövetele előtt hirdette János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét.

1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat!

Jn 6,5-14

Abban az időben Jézus fölemelte tekintetét, és látta, hogy nagy sereg ember jön hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, ő maga ugyanis tudta, mit akar tenni. Fülöp így válaszolt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek.” Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két kis hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát, a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepülteknek, ugyanígy osztottak nekik a halakból is, amennyit csak akartak. Miután jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen el!” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezőktől. Az emberek tehát, látva a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, azt mondták, hogy bizonyára ez az a próféta, aki a világba jön.

Mt 13,54-58

Abban az időben Jézus hazájába ment, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ácsnak a fia? Vajon nem Máriának hívják az anyját, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnét vette hát mindezeket?” És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is művelt ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Szent Simon apostol

Az apostolról nagyon keveset tudunk. Az apostolok névjegyzékében a buzgólkodó (zelota) a mellékneve, Zelótáknak azokat nevezték, akik nagyon ragaszkodtak az ószövetségi Törvényhez, és azokat buzgón megtartották. Simon is hozzájuk tartozhatott. Egyesek azt feltételezik róla, hogy ő volt s kánai menyegzőn a vőlegény, ahol Jézus csodát tett. Ezt arra alapozzák, hogy Máté és Márk evangéliumában „kánaáni” a mellékneve. A Szentlélek eljövetele és az apostolok szétoszlása után Egyiptomban, Észak Afrikában, hirdette az evangéliumot, A hagyomány szerint vértanúságot szenvedett, Kaukázusban 70 körül kettéfűrészelték.