ApCsel 10,1-16

Azokban a napokban élt Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapattest századosa. Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: – Kornéliusz! Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta: – Mi az, Uram? Ezt mondta neki: – Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van. Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba. Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Egy hang így szólt hozzá: – Péter, kelj fel, öld meg, és egyél! Péter azonban így szólt: – Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan. De másodszor is szólt hozzá a hang: – Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak! Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

Jn 6,56-69

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ki az, aki hallgathatja?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, azért megkérdezte tőlük: „Ezen botránkoztok-e? Hát, ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok-e menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet szavai nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Szent Epifán és Germán főpapok

Epifán Föníciából származott, zsidó szülőktől. Szülei földművesek voltak. Haláluk után Epifán megismerkedett egy Lucián nevű remetével, megkeresztelkedett és szétosztotta vagyonát a szegények között. Magának csak annyit hagyott meg, hogy belőle szent könyveket vásároljon. Ezután vezeklő életet élt. Hogy meglássa a pusztában élők jámbor életét, Egyiptomba utazott és ott hosszú időt töltött Hilárion idős atya vezetése alatt. A szerzetesi életben nagy tökéletességre tett szert. Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki. Sok idő múlva Szalámin városában a terület püspökei érsekválasztásra gyűltek össze. Az egyik sokat szenvedett, jövőbe látó atya tanácsára az éppen Szalaminban tartózkodó Epifánt a templomba hívták, és püspökké választották, felszentelése után a Szentírásban jártas főpap jó intelmekkel vezette lelki nyáját a jó úton, buzgó volt a hitben és erős, irgalommal volt a szegények iránt 403-ban halt meg 115 éves korában és Ciprus szigetén temették el.

Germán főpap Konstantinápolyban született. Atyja az első szenátorok egyike volt, Konstantinosa Pogonátosz császár irigységből megölette, fiát Germánt pedig egyházi szolgálatra rendelte. Szolgálatában olyan szent életet élt, hogy megválasztották Kizipik város püspökévé. Olyan nagy buzgósággal védte az igaz hitet a tévtanítások ellen, hogy száműzetésbe küldték miatta. 715-ben konstantinápolyi pátriárkának választották meg. Ebben a hivatásában a képrombolás tévtanítása ellen küzdött nagy buzgósággal. Miatta sok szenvedést kellett elviselnie, pátriárkái székétől is megfosztották, utolsó éveit a Khora kolostorban élte le, ahol 740-ben meghalt. Eletében Isten a jövőbelátás ajándékával tisztelte meg. Halála után is sok csoda történt közbenjárására.