ApCsel 15,35-41a

Azokban a napokban Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét.
Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak:
„Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfiliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban. Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.

Jn 10,27-38

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Atyám, aki őket nekem adta, mindenkinél nagyobb, és senki sem ragadhat ki Atyám kezéből semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók erre újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus megkérdezte tőlük: „Sok jótettet mutattam nektek Atyámtól. Ezen tettek közül melyikért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magad.” Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva törvényetekben: »Én mondtam: istenek vagytok«? Ha azokat isteneknek mondotta, akikhez az Isten Igéje szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, miképp mondjátok arról, akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, hogy káromkodsz, csak mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem! De ha azokat viszem végbe, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy belássátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya, és én őbenne.”

Szent Glikéria vértanúnő

Szentünk Makariosznak az egykori városparancsnoknak leánya volt, A thrák Trajanopolisz városában élt. Antonius Pius császár /138-61/ rendeletet adott ki, hogy az isteneknek áldozatot mutasson be mindenki. Amikor a parancs elérkezett Trajanopoliszba, és meghatározták az áldozatbemutatás napját, Glykéria megjelent a bálványtemplomban és imádságával szétzúzta Jupiter bálványszobrát. A város parancsnoka megkínoztatta érte a leányt. Éheztette, vasdarabokkal szaggatta testét, tüzes kemencébe dobatta, és más kínzások után arra ítélte, hogy vessék vadállatok elé. Mielőtt azonban az állatok szétmorzsolták volna, tőlük nem érintve elhunyt 177 körül.