Glikéria vtnő
◀︎ 
 május 13. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. február 18-24.
ApCsel 10,1-16

Azon időben volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. Egész házanépével együtt vallásos és istenfélő férfi volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, s szüntelenül imádkozott az Istenhez. Ez látomásban tisztán látta a nap kilencedik órája körül, hogy az Isten angyala bejött hozzá és azt mondta neki: »Kornéliusz!« Ő pedig rátekintett és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Mire az Úr így szólt hozzá: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak az Isten színe elé s megemlékezett rólad. Azért küldj most férfiakat Joppéba és hivass ide egy bizonyos Simont, akinek a mellékneve Péter. Ez egy bizonyos Simon tímárnál van megszállva, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.« Amint eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, előhívta két szolgáját s beosztottjai közül egy istenfélő katonát. Mindent elmondott nekik és elküldte őket Joppéba. 9Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban fölment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett és enni akart. Amíg elkészítették neki, elragadtatásba esett. Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne. Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!« De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant.« De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit az Isten tisztává tett, te ne mondd azt közönségesnek.« Ez pedig háromszor történt, azután az edény hirtelen felemelkedett az égbe.

Jn 6,56-69

Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Szent Glikéria vértanúnő

Szentünk Makariosznak az egykori városparancsnoknak leánya volt, A thrák Trajanopolisz városában élt. Antonius Pius császár /138-61/ rendeletet adott ki, hogy az isteneknek áldozatot mutasson be mindenki. Amikor a parancs elérkezett Trajanopoliszba, és meghatározták az áldozatbemutatás napját, Glykéria megjelent a bálványtemplomban és imádságával szétzúzta Jupiter bálványszobrát. A város parancsnoka megkínoztatta érte a leányt. Éheztette, vasdarabokkal szaggatta testét, tüzes kemencébe dobatta, és más kínzások után arra ítélte, hogy vessék vadállatok elé. Mielőtt azonban az állatok szétmorzsolták volna, tőlük nem érintve elhunyt 177 körül.