Nagy Pakhómiosz szé., Akhillész fp.
◀︎ 
 május 15. 
 ▶︎
ApCsel 15,5-12

Azon időben egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és rájuk is kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Emiatt az apostolok és a presbiterek egybegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a dolgot. Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, fölkelt Péter és így szólt hozzájuk: »Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy az Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. S Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert megadta nekik a Szentlelket éppúgy, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget sem köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi azt hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, és ők is úgy.« Erre az egész sokaság elhallgatott és meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt az Isten általuk a pogányok között.

Jn 10,17-28a

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy újra visszavegyem azt. Senki nem veszi el tőlem, én adom oda magamtól, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.” Ismét szakadás támadt a zsidók között e miatt a beszéd miatt. Sokan közülük azt mondták: „Ördöge van és megháborodott. Minek hallgatjátok?” Mások azt mondták: „Ez nem megszállott beszéde. Csak nem tudja az ördög felnyitni a vakok szemét?” A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben, és tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon csarnokában. A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartod még bizonytalanságban lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt nekik: „Mondottam nektek, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, azok tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Ahogy mondtam nektek, az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik.”

Szent Pachomiosz atya

Szentünk Felső Egyiptom Esneh nevű városában született jómódú pogány családban. Pogány nevelésben részesült. Fiatal korában besorozták a hadseregbe, és társaival a Níluson lefelé szállították. Théba városában idegen emberek nagy szeretettel fogadták. Érdeklődésére megtudta, hogy ezek keresztények és igyekeznek sok jót tenni. Váratlanul feloszlatták a hadsereget és ő haza került. Szorgalmasan készült a keresztség felvételére, és megkeresztelkedése után szigorú aszkéta életet élt. Hogy meneküljön az emberek zaklatásától, a hegyekbe húzódott és egy nagy tekintélyű Palemon nevű remete vezetése alatt élt. 10-12 esztendőt töltött így, imádság és munka töltötte be életét. Ezután elvált mesterétől és a tabennai pusztába vándorolt. Itt kolostort épített és minden jelentkezőt befogadott kolostorába. A kolostorok építése után azok belső rendjére is kiterjedt figyelme. Szabályozta a közös életet, istentiszteletet, ruházatot. Mindvégig gondos atyja volt a rábízottaknak. Nehézségei neki is adódtak, külső és belső ellenség szorongatta. Istentől megkapva a jövőbe látás és csodatevés ajándékát 348-ban halt meg egy pestisjárvány idején.

Szent Achiliász püspök Szentünk istenfélő szülőktől származott. Ő is erre az életre adta magát. Megtanulva a filozófiát és a világi tudományokat, emellett sok jótéttel tette ékessé életét, ezért a thesszáliai Larissza püspökévé szentelték. Részt vett az I. egyetemes zsinaton ahol úgy megszégyenítette a tévtanítókat, hogy csodálatot váltott ki mindenkiből. Visszatérve Larisszába, sok pogány templomot lerombolt és új, keresztény templomot épített helyébe. Sok csodával is ékeskedett. Meghalt 330 körül.