ApCsel 10,34-43

Azokban a napokban Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: – Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által. Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után. A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek, Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.

Jn 8,12-20

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok ezt mondták neki: „Te magad mellett teszel tanúságot, tanúságod tehát nem igaz.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, igaz a tanúságom, mert tudom, honnan jövök, és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, sem azt, hová megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Ha pedig ítéletet mondok is, igaz az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem, az Atya. Márpedig a ti törvényetekben az áll írva, hogy két ember tanúsága igaz. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött engem.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az Atyád?” Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstárnál, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

Szent Pachomiosz atya

Szentünk Felső Egyiptom Esneh nevű városában született jómódú pogány családban. Pogány nevelésben részesült. Fiatal korában besorozták a hadseregbe, és társaival a Níluson lefelé szállították. Théba városában idegen emberek nagy szeretettel fogadták. Érdeklődésére megtudta, hogy ezek keresztények és igyekeznek sok jót tenni. Váratlanul feloszlatták a hadsereget és ő haza került. Szorgalmasan készült a keresztség felvételére, és megkeresztelkedése után szigorú aszkéta életet élt. Hogy meneküljön az emberek zaklatásától, a hegyekbe húzódott és egy nagy tekintélyű Palemon nevű remete vezetése alatt élt. 10-12 esztendőt töltött így, imádság és munka töltötte be életét. Ezután elvált mesterétől és a tabennai pusztába vándorolt. Itt kolostort épített és minden jelentkezőt befogadott kolostorába. A kolostorok építése után azok belső rendjére is kiterjedt figyelme. Szabályozta a közös életet, istentiszteletet, ruházatot. Mindvégig gondos atyja volt a rábízottaknak. Nehézségei neki is adódtak, külső és belső ellenség szorongatta. Istentől megkapva a jövőbe látás és csodatevés ajándékát 348-ban halt meg egy pestisjárvány idején.

Szent Achiliász püspök Szentünk istenfélő szülőktől származott. Ő is erre az életre adta magát. Megtanulva a filozófiát és a világi tudományokat, emellett sok jótéttel tette ékessé életét, ezért a thesszáliai Larissza püspökévé szentelték. Részt vett az I. egyetemes zsinaton ahol úgy megszégyenítette a tévtanítókat, hogy csodálatot váltott ki mindenkiből. Visszatérve Larisszába, sok pogány templomot lerombolt és új, keresztény templomot épített helyébe. Sok csodával is ékeskedett. Meghalt 330 körül.