ApCsel 10,44-11,10

Azokban a napokban Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?” Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig. Meghallották az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Amikor Péter fölment Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők megrótták: – Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről: – Joppe városában voltam, és imádkoztam, amikor elragadtatásban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le a négy sarkánál fogva aláeresztve az égből, egészen elibém. Döbbenten bámultam, és láttam benne a föld négylábú állatait, vadakat, csúszómászókat és az ég madarait. Aztán hangot hallottam, amely így szólt hozzám: „Kelj föl, Péter, öld meg, és egyél!” Én azonban így szóltam: „Semmi esetre sem, Uram, mert kétséges eredetű vagy tisztátalan még soha nem volt a szájamban.” De másodszor is megszólalt a hang az égből: „Amit Isten tisztának tekint, azt ne tartsd tisztátalannak!” Ez háromszor így történt, azután az egész újra fölemelkedett az égbe.

Jn 8,21-30

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Elmegyek, és keresni fogtok, de bűnötökben haltok meg. Ahová ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” Jézus ezt mondta: „Az, akinek már kezdettől vallom magamat. Sok mindent kellene még rólatok mondanom és ítélnem, de aki engem küldött, az igaz, és amit tőle hallottam, azt hirdetem a világnak.” Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik. Jézus így folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek magamtól, hanem arról beszélek, amire Atyám tanított engem. És aki küldött, velem van, nem hagyott magamra az Atya, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” E szavaira sokan hittek benne.

Megszentelt Tivadar atya

Tivadar Egyiptomból származott, gazdag keresztény szülőktől. 12 éves korától mindennapos iskolába járt. Nem foglalták el a világi tudományok, ő magasabbra törekedett. Imádságban, megtartóztatásban és jótettekben foglalta el magát. Elhatározta, hogy elhagyja szülei házát és lemond szülei gondoskodásáról. Titokban eltávozva, először egy egyiptomi kolostorba, aztán szent Pachomiosz tabenniszi kolostorába lépett be. Sem szüleinek kérése, sem más földi öröm nem vonták el figyelmét az általa választott élettől. Tivadar még könnyező édesanyját sem akarta látni, aki vissza akarta hívni a kolostorból. Ezután anyja is elhagyta a világot és a Pachomiosz nővére által létesített, női kolostorba lépett. Tivadar mindenben elfogadta Pachomiosz atya utasításait, teljesítette akaratát. Mellette élt, és segített tanítójának a kolostorok felvigyázásába, mivel a Szentírást jól ismerte, sokszor Pachomiosz helyett prédikált. Tanítójának halála után őt választották meg utódjának. Ebben a minőségben bölcsességgel kormányozva, fényes és Istennek tetsző életet élve hunyt el késő öregségben, 368-ban.