Dox. Az Ötvenedközép ünnepzárása
Baziliszkosz vt.
◀︎ 
 május 22. 
 ▶︎
ApCsel 13,13-24

Azon időben Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfuszból és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: »Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el.«Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. Ettől fogva királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. Ennek eltávolítása után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett így szólva: ‘Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat’.Ennek ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.

Jn 6,5-14

Abban az időben Jézus fölemelte tekintetét és látta, hogy nagy sereg ember jön hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, ő maga ugyanis tudta, mit akar tenni. Fülöp így válaszolt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek”. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két kis hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát, a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott és elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepülteknek, ugyanígy osztottak nekik a halakból is, amennyit csak akartak. Miután jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen el.” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezőktől. Az emberek tehát, látva a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, azt mondták, hogy bizonyára ez az a próféta, aki a világba jön.

Szent Baziliszkosz vértanú

Baziliszkosz vértanú a február 17-én ünnepelt szent Tivadar unokaöccse volt. A vértanúk halála után Baziliszk a börtönben maradt. A katonáktól azt kérte, hogy engedjék haza elbúcsúzni hozzátartozóitól. Nehezen, de többedmagával elengedték, hogy elbúcsúzzon. Búcsúzása közben bátorította övéit a keresztény hitben való kitartásra. Visszatértükben bár nyakában nehéz vasbilincset hordott, lábain pedig belül szögekkel kivert cipőt, érezve Isten erejét, nem érezte a szenvedéseket. Egy faluban, kísérői betértek egy házba étkezni, a vértanút pedig a tűző napon egy kiszáradt fához kötözték, és éhen szomján otthagyták. Baziliszk, lelki szemeit Istenhez emelvén, a jámbor emberek megerősítésére, Isten földrengést támasztott, a vértanúról lehulltak a bilincsek, a száraz fa kizöldült, hogy árnyékot adjon a vértanúnak, lábai alatt pedig forrás fakadt, hogy a szomjas vértanút felüdítse. A helytartó, látva a vértanú hitbeli állhatatosságát, fejvesztésre ítélte, ami meg is történt a IV. század elején.