ApCsel 21,8-14

Azon időben másnap továbbmentünk és Cézáreába érkeztünk. Itt betértünk Fülöp evangelista házába és megszálltunk nála, aki egy volt a hét közül. Négy hajadon leánya volt, s ezek prófétáltak. Amíg néhány napig elidőztünk, egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele saját lábát és kezét, és így szólt: »A Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben, és átadják a pogányok kezébe.« Mikor ezt meghallottuk, mi is kértük őt, meg az ottaniak is, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. De Pál így felelt: »Mit csináltok, miért sírtok és szomorítjátok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben.« S mivel nem tudtuk lebeszélni őt, megnyugodtunk és azt mondtuk: »Legyen meg az Úr akarata!«

Jn 14,27-15,7

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne háborogjon a szívetek, és ne féljen! Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Meg is mondtam nektek most, mielőtt megtörténne, hogy midőn megtörténik, higgyetek. Már nem beszélek sokat veletek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma. De hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya megbízott engem: keljetek föl, menjünk innen! Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz bennem gyümölcsöt, lemetsz, és mindazokat, amelyek gyümölcsöt hoznak, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt hozzanak. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok hát bennem, és én is tibennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt önmagától, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik, és elég. Ha bennem maradtok, és beszédeim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és meglesz nektek.”

Szent Baziliszkosz vértanú

Baziliszkosz vértanú a február 17-én ünnepelt szent Tivadar unokaöccse volt. A vértanúk halála után Baziliszk a börtönben maradt. A katonáktól azt kérte, hogy engedjék haza elbúcsúzni hozzátartozóitól. Nehezen, de többedmagával elengedték, hogy elbúcsúzzon. Búcsúzása közben bátorította övéit a keresztény hitben való kitartásra. Visszatértükben bár nyakában nehéz vasbilincset hordott, lábain pedig belül szögekkel kivert cipőt, érezve Isten erejét, nem érezte a szenvedéseket. Egy faluban, kísérői betértek egy házba étkezni, a vértanút pedig a tűző napon egy kiszáradt fához kötözték, és éhen szomján otthagyták. Baziliszk, lelki szemeit Istenhez emelvén, a jámbor emberek megerősítésére, Isten földrengést támasztott, a vértanúról lehulltak a bilincsek, a száraz fa kizöldült, hogy árnyékot adjon a vértanúnak, lábai alatt pedig forrás fakadt, hogy a szomjas vértanút felüdítse. A helytartó, látva a vértanú hitbeli állhatatosságát, fejvesztésre ítélte, ami meg is történt a IV. század elején.