Baziliszkosz vt.
◀︎ 
 május 22. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Róm 1,18-27

Testvéreim! Isten haragja is megnyilvánul a mennyből azok minden istentelensége és gonoszsága ellen, akik gonoszságukkal elnyomják az igazságot. Ami ugyanis Istenből megismerhető, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami nem látható belőle, örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén felfogható. Úgyhogy nincs mentségük, mivel megismerték Istent, mégsem dicsőítették mint Istent, s nem adtak neki hálát, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétült. Bölcsnek mondták magukat, és bolondok lettek: a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó ember, madarak, négylábúak és csúszómászók képével.
Ezért Isten kiszolgáltatta őket szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Ők, akik a hazugságot részesítették előnyben Isten igazságával szemben, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Amen.
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek föl kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de megkapták önmagukban tévelygésük méltó jutalmát.

Mt 5,20-26

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ha igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.« Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki ok nélkül haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy »te bolond«, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj! Bizony, mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Szent Baziliszkosz vértanú

Baziliszkosz vértanú a február 17-én ünnepelt szent Tivadar unokaöccse volt. A vértanúk halála után Baziliszk a börtönben maradt. A katonáktól azt kérte, hogy engedjék haza elbúcsúzni hozzátartozóitól. Nehezen, de többedmagával elengedték, hogy elbúcsúzzon. Búcsúzása közben bátorította övéit a keresztény hitben való kitartásra. Visszatértükben bár nyakában nehéz vasbilincset hordott, lábain pedig belül szögekkel kivert cipőt, érezve Isten erejét, nem érezte a szenvedéseket. Egy faluban, kísérői betértek egy házba étkezni, a vértanút pedig a tűző napon egy kiszáradt fához kötözték, és éhen szomján otthagyták. Baziliszk, lelki szemeit Istenhez emelvén, a jámbor emberek megerősítésére, Isten földrengést támasztott, a vértanúról lehulltak a bilincsek, a száraz fa kizöldült, hogy árnyékot adjon a vértanúnak, lábai alatt pedig forrás fakadt, hogy a szomjas vértanút felüdítse. A helytartó, látva a vértanú hitbeli állhatatosságát, fejvesztésre ítélte, ami meg is történt a IV. század elején.