Lit. Pünkösd vasárnap – A Szentlélek eljövetele
Mihály hv.
◀︎ 
 május 23. 
 ▶︎
ApCsel 2,1-11

Azon időben mikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, egyazon helyen, és hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel s különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek adta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, s mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak; hogyan hallottuk hát mégis mi, mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagy tetteit.«

Szent Mihály hitvalló

Már fiatal korától egy kolostor szerzetese lett Mihály a fekete tengernél. Erényes élete miatt Szinadé püspökévé választották. Szerzetességben társa Teofilakt pedig Nikomédia metropolitája lett, örmény Leó császár idején, újra fellángolt a szentképek elleni vita és harc, pedig a VII. egyetemes zsinat atyái elítélték a tévtanítást. Az igaz hit buzgó harcosa, Mihály főpap, bátran szembeszállt a tévtanítással és feltárta a császár tévelygését ezen a téren. A haragvó császár ezért a főpapot kínok alá vetette, aztán száműzte a thrákiai Eudokiáda városába. Ott sok kellemetlenség és keserűség után 818-ban elhunyt.