Mihály hv.
◀︎ 
 május 23. 
 ▶︎
ApCsel 20,7-12

Azon időben a hét első napján, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta. A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bővében. Közben egy Eutíchusz nevű fiú, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álomtól elnyomva leesett a harmadik emeletről és holtan szedték fel. Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van.« Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, aztán beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, aztán útrakelt. A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak.

Jn 14,10-21

Mondta az Úr tanítványainak: „A beszédeket, amelyeket nektek mondok, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem van, ő maga viszi végbe műveit. Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, magukért a tettekért higgyetek nekem! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, melyeket én végbeviszek, sőt még nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert Atyámhoz megyek. És ha valamit a nevemben kértek, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek a nevemben, én megteszem. Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az Igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja, és nem ismeri őt. De ti ismeritek őt, mert veletek marad, és bennetek lesz. Nem hagylak árván titeket: eljövök hozzátok. Még rövid idő, és a világ nem lát többé engem, ti azonban láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon majd megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, és én tibennetek. Aki parancsaimat befogadja és megtartja azokat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.”

Szent Mihály hitvalló

Már fiatal korától egy kolostor szerzetese lett Mihály a fekete tengernél. Erényes élete miatt Szinadé püspökévé választották. Szerzetességben társa Teofilakt pedig Nikomédia metropolitája lett, örmény Leó császár idején, újra fellángolt a szentképek elleni vita és harc, pedig a VII. egyetemes zsinat atyái elítélték a tévtanítást. Az igaz hit buzgó harcosa, Mihály főpap, bátran szembeszállt a tévtanítással és feltárta a császár tévelygését ezen a téren. A haragvó császár ezért a főpapot kínok alá vetette, aztán száműzte a thrákiai Eudokiáda városába. Ott sok kellemetlenség és keserűség után 818-ban elhunyt.