Simeon rem.
◀︎ 
 május 24. 
 ▶︎
ApCsel 15,5-12

Azon időben egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és rájuk is kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Emiatt az apostolok és a presbiterek egybegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a dolgot. Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, fölkelt Péter és így szólt hozzájuk: »Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy az Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. S Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert megadta nekik a Szentlelket éppúgy, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget sem köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi azt hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, és ők is úgy.« Erre az egész sokaság elhallgatott és meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt az Isten általuk a pogányok között.

Jn 10,17-28a

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy újra visszavegyem azt. Senki nem veszi el tőlem, én adom oda magamtól, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.” Ismét szakadás támadt a zsidók között e miatt a beszéd miatt. Sokan közülük azt mondták: „Ördöge van és megháborodott. Minek hallgatjátok?” Mások azt mondták: „Ez nem megszállott beszéde. Csak nem tudja az ördög felnyitni a vakok szemét?” A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben, és tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon csarnokában. A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartod még bizonytalanságban lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt nekik: „Mondottam nektek, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, azok tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Ahogy mondtam nektek, az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik.”

A csodálatoshegyi szent Simeon atya

Simeon Antiochiából származott, szüleinek sok imájára ajándékozta meg őket vele az Isten. Fogadalmat tettek, hogy fiukat Isten szolgálatára szentelik. Hatéves korában elment egy puszta helyre, hogy ott vezekeljen. Egy év múlva belépett Oszlopos János kolostorába és végül oszlopra állt. Kegyetlen harcot kellett szentünknek ezután elviselni. Különböző szörnyű látomásokat látott, hogy azok elnyelik őt, majd heves testi kísértéseket kellett szenvednie. Sokat és bátran harcolt ezekkel a szenvedélyekkel, kérve Istent, hogy szabadítsa meg ezektől. Egyszer, valaki papi ruhákba öltözve odajárult hozzá a szent kehellyel és részesítette őt a Szent Áldozatból. Erre a szenvedély örökre elhagyta őt Simeon a tökéletességnek nagy fokát érte el. Isten a csodatevés adományával tüntette ki, de látta a tikos és jövendő dolgokat is. Méltó lett arra, hogy lássa az Urat és beszélgessen, Vele. Egyre magasabbra emelve oszlopát, élete végéig megmaradt rajta. Élete vége fele Isten mutatott neki egy hegyet és egy követ Antiochia mellett, a hegynek Csodálatos volt a neve. Itt folytatta vezekléseit egészen haláláig. 75 eves korában hunyt el 596-ban, oszlopon eltöltve 68 évet.