ApCsel 15,35-41a

Azokban a napokban Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét. Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak: „Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfiliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban. Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.

Jn 10,27-38

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Atyám, aki őket nekem adta, mindenkinél nagyobb, és senki sem ragadhat ki Atyám kezéből semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók erre újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus megkérdezte tőlük: „Sok jótettet mutattam nektek Atyámtól. Ezen tettek közül melyikért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magad.” Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva törvényetekben: »Én mondtam: istenek vagytok«? Ha azokat isteneknek mondotta, akikhez az Isten Igéje szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, miképp mondjátok arról, akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, hogy káromkodsz, csak mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem! De ha azokat viszem végbe, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy belássátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya, és én őbenne.”

A csodálatoshegyi szent Simeon atya

Simeon Antiochiából származott, szüleinek sok imájára ajándékozta meg őket vele az Isten. Fogadalmat tettek, hogy fiukat Isten szolgálatára szentelik. Hatéves korában elment egy puszta helyre, hogy ott vezekeljen. Egy év múlva belépett Oszlopos János kolostorába és végül oszlopra állt. Kegyetlen harcot kellett szentünknek ezután elviselni. Különböző szörnyű látomásokat látott, hogy azok elnyelik őt, majd heves testi kísértéseket kellett szenvednie. Sokat és bátran harcolt ezekkel a szenvedélyekkel, kérve Istent, hogy szabadítsa meg ezektől. Egyszer, valaki papi ruhákba öltözve odajárult hozzá a szent kehellyel és részesítette őt a Szent Áldozatból. Erre a szenvedély örökre elhagyta őt Simeon a tökéletességnek nagy fokát érte el. Isten a csodatevés adományával tüntette ki, de látta a tikos és jövendő dolgokat is. Méltó lett arra, hogy lássa az Urat és beszélgessen, Vele. Egyre magasabbra emelve oszlopát, élete végéig megmaradt rajta. Élete vége fele Isten mutatott neki egy hegyet és egy követ Antiochia mellett, a hegynek Csodálatos volt a neve. Itt folytatta vezekléseit egészen haláláig. 75 eves korában hunyt el 596-ban, oszlopon eltöltve 68 évet.