ApCsel 18,22-28

Azokban a napokban Pál Cezáreában partra szállt, felment Jeruzsálembe, köszöntötte az egyházat, azután lement Antiókhiába. Egy darabig ott maradt, majd útra kelt. Sorra végigjárta Galácia vidékét és Frigiát, és minden tanítványt megerősített. Efezusba érkezett egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó, aki ékesszóló és az Írásokban jártas ember volt. Már kapott tanítást az Úr útjáról, és buzgó lélekkel beszélt és helyesen tanított Jézusról, de csak János keresztségét ismerte. A zsinagógában is bátran kezdett beszélni. Amikor Akvilász és Priszcilla hallották, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki Isten útját. Amikor át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Amikor megérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik a kegyelem által hívők lettek, ugyanis erélyesen cáfolta a zsidókat, és az Írások alapján nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Messiás.

Jn 12,36-47

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és elrejtőzött előlük. Jóllehet ennyi csodajelet művelt előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amit mondott: „Uram, ki hitte, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt vált nyilvánvalóvá?” Azért nem tudtak hinni, mert ugyancsak Izajás ezt is megmondta: „Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek, és meggyógyítsam őket.” Ezeket mondta Izajás, amikor látta dicsőségét, és beszélt róla. Mindazonáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Mert többre tartották az emberi dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. Jézus pedig fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem, és aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Világosságul jöttem a világba, hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem hisz, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem a világot.”

Szent Eutiches felszentelt vértanú

Életéről annyit tudunk, hogy az apostolok munkatársa volt és Melitiné püspöke. Kínzások után a vízbe fullasztották az I. században.