Timót és Móra vtk.
◀︎ 
 május 3. 
 ▶︎
ApCsel 12,12-25

Azon időben Péter, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve és imádkoztak. Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött ki, hogy megtudja ki az. Amint megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt. Azok azonban rászóltak: »Elment az eszed!« De ő erősítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: »Az ő angyala az.« Péter meg egyre zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak, meglátták őt és elcsodálkoztak. Miután kezével intett, hogy hallgassanak, elbeszélte, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. Végül azt mondta: »Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek.« Azután útra kelt és eltávozott más helyre. Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavarodás támadt a katonák között, hogy mi lett Péterrel. Heródes pedig, miután kereste őt és nem találta, vallatta az őröket, azután elvitette őket, majd lement Júdeából Cézáreába és ott tartózkodott. Akkoriban haragudott a Tírusz- és Szidon-beliekre. Ezek azonban közös akarattal eljöttek hozzá, s miután Blasztuszt, a király kamarását megnyerték maguknak, békét kértek, mert a vidékük tőle szerezte élelmét. A kitűzött napon azután Heródes királyi ruhába öltözve ítélőszékébe ült s beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: »Isten szavai ezek és nem emberé!« De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet. Férgek emésztették meg, úgy halt meg. Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akinek a mellékneve Márk, magukhoz vették.

Jn 8,42-51

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ha Isten volna az atyátok, szeretnétek engem, mert az Istentől jöttem ki, és tőle vagyok. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani az igémet. Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kedvére akartok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdettől fogva, és nem maradt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, sajátjából beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem viszont, aki az igazságot hirdetem, ezért nem hisztek. Ki vádolhat engem bűnnel közületek? Ha viszont az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, az Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől valók.” A zsidók így feleltek: „Ugye helyesen mondjuk, hogy szamariai vagy, és ördögöd van?” Jézus így válaszolt: „Nincs ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét. Van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki megtartja tanításomat, halált nem lát sohasem.”

Timóteus és Mavra vértanúk

Házastársak, akik az egyiptomi Thebaisz melletti Panapeisz községben éltek tisztes keresztény házasságban. Timóteus az egyházközség felolvasója volt, aki őrizte az egyházi könyveket, és hitoktatásban részesítette a híveket. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) följelentették, mint keresztényt. Timóteus viszont sem rábeszélésre, sem kínzásokra nem volt hajlandó áldozatot bemutatni a pogány isteneknek. Ekkor előállították a feleségét, Mavrát is, hátha meg tudná győzni férjét, de ő is állhatatosnak bizonyult a hitben. Ezért keresztre feszítve haltak meg 286-ban.