Mindenszentek vasárnapja
Izsák szé.
◀︎ 
 május 30. 
 ▶︎
Zsid 11,33-12,2a

Atyámfiai! Akik mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert Isten valami jobbat rendelt számunkra, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre. Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőteret. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.

Mt 10,32-33.37-38; 19,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám; aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Ekkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon, és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, és az örök élet lesz az öröksége. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Szent Izsák atya

Izsák először egy puszta, helyen élt remetéskedett. Valens császár /364-78/ abban az időben, mint Árius tévtanításának követője üldözést támasztott az igazhitű keresztények ellem. Sok rosszat tett: bezáratta, vagy le is romboltatta templomaikat. Mindezeket hosszabb időn át művelte. Amikor ezekről hallott Izsák atya, elhagyta a pusztát és Konstantinápolyba ment. A császárnak nemsokára ellensége támadt, akik közeledtek a fővároshoz. Valens sereget gyűjtött ellenük és ellenségei felé indult. Izsák háromszor is kérte a császárt, hogy nyissa meg a keresztény templomokat, hogy Isten is megsegítse őt. A császár egy tóba dobatta, amiből élve még senki nem került ki. Izsák atyát Isten megoltalmazta, és a szárazra segítette. Izsák atya buzgón kimutatta a tévelygés igazságtalanságát és vigasztalta, erősítette szavaival az igazhitűeket. Valensnak pedig megjövendölte vereségét a harcban, és hogy tűzhalállal végzi be életét, Mindezek így is történtek. Nagy Teodóz császár, aki nagy tisztelője volt Izsáknak, Konstantinápoly előtt kolostort épített és Dalmátnak nevezte el. Részt vett a II. egyetemes zsinaton, és a kolostorban halt meg 383-ban.