Pelágia vtnő
◀︎ 
 május 4. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:Zsolozsma az egyház imádsága - 2024. május 20 – 2024. május 26.
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
ApCsel 15,35-41a

Azokban a napokban Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét.
Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak:
„Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfiliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban. Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.

Jn 10,27-38

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Atyám, aki őket nekem adta, mindenkinél nagyobb, és senki sem ragadhat ki Atyám kezéből semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók erre újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus megkérdezte tőlük: „Sok jótettet mutattam nektek Atyámtól. Ezen tettek közül melyikért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magad.” Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva törvényetekben: »Én mondtam: istenek vagytok«? Ha azokat isteneknek mondotta, akikhez az Isten Igéje szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, miképp mondjátok arról, akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, hogy káromkodsz, csak mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem! De ha azokat viszem végbe, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy belássátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya, és én őbenne.”

Pelágia vértanúnő

A kilikiai Tarzuszból származott és Diocletianus császár uralkodása idejében még élt (284-288). A császár fogadott fia és trónörököse szerelmes lett a pogány szülők leányába, és feleségül akarta venni. Pelágia azonban álmában látta Linoszt, a város püspökét, amint számos pogányt megtérített és megkeresztelt. Az álom olyan nagy hatással volt rá, hogy fölkereste a püspököt, miközben anyjának azt mondta, hogy volt dajkáját látogatja meg. Miután elfogadta tőle a keresztséget, szegényes ruhába öltözött át, és úgy tért vissza anyjához. Ez annyira felbőszült emiatt, hogy panaszt tett a császár fiánál, majd magánál Diocletianus császárnál. Erre feltüzesítettek egy izzó vasökröt, s a leány ott szenvedett vértanúságot Krisztusért 288-ban.