Kenethozó asszonyok vasárnapja
Irén vtnő
◀︎ 
 május 5. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. február 18-24.
ApCsel 6,1-7

Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő tehát egybehívta a tanítványok sokaságát és azt mondták: »Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jóhírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a foglalatosságot. Mi meg majd a könyörgéssel és az ige szolgálatával foglalkozunk.« Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották ennélfogva Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohórust, Nikánort, Timont, Parmenást és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Ezeket az apostolok elé állították és imádság közben rájuk tették kezüket. Az Úr igéje pedig terjedt, úgy hogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege meghódolt a hitnek.

Szent Irén

A legendák szerint Licinius és Licinia királyi pár leánya volt. De vannak, akik életének idejét még az I-II. századra helyezik. Szülővárosának (a Migdonnak is nevezett Magedónnak) azonosításával hasonló problémák vannak: egyesek Makedoniában, mások Perzsiában jelölik meg. Az elbeszélések szerint eredetileg Penelopénak nevezték. Hatéves korában apja egy pazar kastélyba költöztette, és nevelését az agg Apellianoszra bízta, aki viszont keresztény volt. Egy álomlátásból, - amelyet Apellianosz magyarázott meg neki - megtudta, hogy számára az Úr nem a házasságot, hanem a vértanúság koronáját jelölte ki. Ennek nyomán megkeresztelkedett, s a keresztségben kapta az Iréné (Békesség) nevet. Többszöri kínzás után föltehetőleg Efezusban szenvedett vértanúságot kb. 315-ben.