ApCsel 12,25-13,12

Azokban a napokban Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték a Márknak is nevezett Jánost.
Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és a Nigernek is nevezett Simeon, a kürénéi Lukiosz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ünnepelték az Urat, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Engedjétek át Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre rendelem őket!” Akkor, miután böjtöltek, imádkoztak, és rájuk tették kezüket, elbocsátották őket.
Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra. Amikor Szalamiszba értek, a zsidók zsinagógáiban hirdették Isten igéjét. Mint segítőtárs János is velük volt. Miután bejárták az egész szigetet, eljutottak Páfoszig, és ott találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és álprófétával. Ez közel állt Sergius Paulus prokonzulhoz, aki bölcs ember volt. Magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét. De Elimász, a varázsló – ezt jelenti ugyanis a neve – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul vagy más néven Pál Szentlélekkel telve rászegezte tekintetét, és így szólt: „Te mindenféle ravaszsággal és csalással teli ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem hagysz fel azzal, hogy elferdítsd az Úr egyenes újait? Most íme, az Úr keze rajtad: megvakulsz, nem látod a napot egy bizonyos ideig!” Abban a pillanatban homály és sötétség szállt rá, és botorkálva kereste, hogy vezessék. Akkor a prokonzul, látva a történteket, hívő lett, mert lenyűgözte az Úr tanítása.

Jn 8,51-59

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, halált nem lát sohasem.” Ezt mondták tehát neki a zsidók: „Most igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögöd van! Ábrahám meghalt, és a próféták is, és te azt állítod: »Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált sohasem.« Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről azt mondjátok, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan, hazug volnék. De ismerem őt, és megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örvendezett.” A zsidók ezt mondták: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Erre követ ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus azonban elrejtőzött, elhagyta a templomot, és áthaladván közöttük, eltávozott onnan.

Szent Izajás próféta

A próféta királyi családból származott, Amosz fia volt. Uziás király uralkodásának 17 évében egy látomásban nyerte, el prófétai hivatását. Ezután teljesen erre a szolgálatra szentelte magát. Több király alatt mondta el jövendöléseit, 60 év leforgása alatt. Jövendöléseiben a szenvedő Megváltóról mondott el sokat. A szentatyák az ószövetség evangélistájának nevezték. A Szentírásban a 4 nagy próféta között az első helyen szerepelnek jövendölései, Az istentelen Manasszesz király kegyetlenül kivégeztette. A régi zsidó hagyomány szerint kettéfűrészeltette, Krisztus születése előtt 710-ban.

Szent Kristóf vértanú

Kristóf, Décius császár alatt szenvedett vértanúságot 250 körül Liciában. Hitéért sebeket égetéseket szenvedett, de a bátor vértanú erős maradt a kínzásokban, mert Krisztus ereje és keresztje erősítette meg. Kínzásai alatt sok csodajel történt, ezeket látva, sokan Krisztus hitének követői lettek. Végül, sok kínzás után lefejezték. A csodás események halála után is folytatódtak.