Ter 3,21-4,7

Az Úristen állatbőrből köntöst készített Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket. Majd így szólt Isten: „Lám, Ádám olyanná lett, mint egy közülünk: hogy ismer jót és rosszat. Nehogy most már kinyújtsa a kezét és vegyen az élet fájáról, hogy egyék és örökké éljen!” Ezért Isten elküldte őt a boldogság paradicsomából, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Mikor aztán kiűzte Ádámot, letelepítette a boldogság paradicsomával szemben, oda pedig kerubokat rendelt a tüzes karddal, amely villogva őrizte az élet fájához vezető utat. Ádám aztán megismerte feleségét, Évát, aki fogant, és Káint szülte. Azt mondta róla: „Isten segítségével embert hoztam e világra”. Majd ismét fiút szült: annak öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Káin pedig a földet művelte. Számos nap elmúltával Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld terméséből. Ábel is áldozatot mutatott be nyájából: néhány elsőszülött bárányt és azok háját. Isten pedig kegyesen tekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és áldozati adományaira nem tekintett. Ez nagyon sértette Káint, úgyhogy beesett az arca. Isten pedig így szólt hozzá: „Miért keseredtél el, és miért esett be arcod? Hogyha helyes is volt fölajánlásod, csak nem jól osztottad be, ezzel nemde vétkeztél! Maradj hát nyugton! Fölindulásod maradjon csak benned, és te uralkodj rajta!”

Péld 3,34-4,22

Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad. A bölcseknek dicsőségben lesz részük, az istentelenek pedig gyalázatra jutnak. Halljátok, gyermekek, atyai intelmemet és figyeljetek jól, hogy okos dolgot tanuljatok! Hasznos ajándékban részesítlek titeket, ezért el ne hagyjátok szavaimat! Hisz én is engedelmes gyermeke voltam apámnak, és kedves maradtam anyám szeme előtt. Ők oktattak engem és így szóltak: „Hadd hatoljon szívedbe a szavunk, tartsd meg parancsainkat, s meg ne feledkezzél róluk! Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, s ne feledkezz el erről! Ne vesd meg az én számnak szavait, és el ne térj szájam igéitől! El ne hagyd, s akkor majd megoltalmaz, szeresd azt, akkor megtart téged! A bölcsesség kezdete az, hogy okosságra tégy szert, s minden vagyonodon vegyél bölcs belátást! Ragadd meg azt, akkor majd felmagasztal téged! Tartsd tisztelet­ben, hogy majd oltalmazva körülvegyen téged! Díszes füzért fonjon a fejedre, s gyönyörű koronával ajándékozzon meg! Hallgass meg hát, fiam, és fogadd be igéimet, s akkor megsokasodnak életed esztendei és hosszú lesz majd az életutad! Eligazítalak a bölcsesség útján, és az igazság ösvényein vezetlek. Ha azokon jársz, semmi sem gátolja majd a járásodat, és nem botlasz meg, ha szaladsz. Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd, őrizd meg, mert ez a te életed! Ne járj a rosszak útján, s ne irigykedj a gonoszok ösvényeire! Ne menj arra, amerre ők járnak, kerüld és hagyd el őket! Hiszen még aludni sem tudnak, míg gonoszt nem cselekszenek; kerüli őket az álom, és nincs nyugtuk addig. Mert a gonoszság kenyerét eszik, és az erőszak borától részegednek le. Az igazak útjai pedig hasonlóak a derengő fényhez: haladnak és világítanak, míg a nappal teljes nem lesz. A gonoszok útja sötétség, s nem tudják, hogy mibe botlanak. Fiam, figyelj hát beszédemre, s nyisd meg füledet szavaimnak, hogy sohase legyen hiányod a forrásban; őrizd meg mindezt szíved belsejében! Mert élet ez annak, aki rátalál, és gyógyulás az egész teste számára.

Szent Kodrátosz vértanú és társai (Dénes, Ciprián, Anekt, Pál és Kreszcensz)

Szent Kodrátosz a Peloponnészosz-félszigetről származott. Korintusban jónéhány fiatal tanítványt gyűjtött maga köré. Decius egyházüldözése idején bevádolták őket azzal, hogy keresztények. Végül aztán kegyetlen kínzások után lefejezték őket.