Ter 4,8-15

Káin így szólt öccséhez, Ábelhez: „Menjünk ki a mezőre!" És miközben kinn voltak a mezőn, Káin rátámadt öccsére, Ábelre és megölte. Isten megkérdezte Káint: „Hol van Ábel, az öcséd?" Az meg így felelt: „Nem tudom, talán őrzője vagyok-e az öcsémnek?” Isten pedig azt mondta neki: „Mi műveltél? Öcséd vére fölkiált hozzám a földről! Most tehát légy átkozott eltávolítva ettől a földtől, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből az öcséd vérét! A földet műveled, de az már nem lesz termékeny neked, hanem sóhajtozva és remegve fogsz járni szerte a földön.” Káin erre így szólt az Úrhoz: „Túl nagy vétek terhel engem ahhoz, hogy megszabadulhatnék tőle. Hogyha ma elűzöl engem e föld színéről, és a te színed elől is bujdosnod kell, akkor csak sóhajtozni és remegni fogok szerte a földön, és aki csak rám talál, meg fog ölni.” De az Úristen azt mondta neki: „Nem lesz az úgy! Mert bárki, aki Káint megölné, annak hétszeresen kell majd meglakolnia!” Ezért jelet tett az Úristen Káinra, hogy ne ölhesse meg őt bárki, aki rátalál.

Péld 5,1-15

Fiam, figyelj bölcsességemre, és okosságomra nyisd ki a füledet, hogy megőrizhesd a jó elgondolást, mert ajkam véleményét bízom most rád! Ügyet se vess a csalfa nőre, mert a parázna nő ajkáról olyan méz csepeg, amely csak kis ideig esik jól a torkodnak, végül azonban keserű, mint az üröm, és élesebb, mint a kétélű kard! Az esztelenség lába vele együtt a halálba siet és léptei az alvilág felé tartanak; úgyhogy még kinyomozni sem lehet, mert nem érnek az élet útjaira. lépései csalfák és kiismerhetetlenek. Nos tehát, fiam hallgass reám, s meg ne hazudtold számnak igéit! Tartsd tőle távol az utadat: ne is közelíts háza ajtajához, nehogy életedet másoknak kelljen odaadnod és éveidet a könyörtelen halálnak: nehogy idegenek töltekezzenek javaiddal és munkád gyümölcse más házába jusson, nehogy végtére majd sopánkodjál, mikor lefogyott a testedről a húsod, és ne mondd: „Miért is utáltam a fegyelmet, és miért nem engedett szívem az intelmeknek? Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azok intelmére, akik oktattak? Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a közösség és gyülekezet kellős közepén!” Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából!

Szent Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka

Damaszkuszban született a hatodik század közepén, talán szír eredetű családban. Jó képességei és nagy műveltsége miatt úgy is hívták: a „szofista" (a szónoklattan tanára). Palesztinában lett szerzetes Szent Theodosziosz Lavrájában. Maximosz szerzetessel a monotheléta eretnekség ellen kezdett harcolni, amelyet Krisztus emberi akaratának megtagadásában (illetve elhallgatásában) főként Kürosz alexandriai pátriárka támogatott.
Az újabb kutatások szerint Alamizsnás Sz. János pátriárka konstantinápolyban történt halála után Szofróniosz 634 nyarán az ereklyéivel a Szentföldre indult, amelyet 628-ban Hérakliosz császár fölszabadított a perzsáktól. Mikor visszatért Jeruzsálembe, ott 634-ben Szent Modesztosz utódaként pátriárkává választották. Ő szerkesztett egy 600 patrisztikus szövegből álló gyűjteményt a monotheléta eretnekség cáfolatára. Tőle ered a zsolozsma kánonjait képező himnuszoknak egy egészen újfajta összeállítása is.
Halála előtt nem sokkal át kellett adnia Jeruzsálemet, mivel a bizánci hadsereg már nemcsak a Szentföldön, hanem Damaszkuszban is teljesen vereséget szenvedett. A szent várost imádság közben adta át az ócska köntösben, vérontás nélkül. Valószínűleg 639. március 11-én halt meg.