Ter 4,16-26

Káin elbujdosott az Úr színe elől, és az Édennel átellenben, Naid földjén telepedett le. Aztán Káin megismerte feleségét, s az fogant és Hénokot szülte neki. Majd várost is épített, s azt a fia nevéről Hénoknak nevezte. Hénok aztán Gajdádot nemzette, Gajdád pedig Mehujaelt, aztán Mehujael fia Matusáel lett, Matusáel pedig Lámeket nemzette. Lámek két asszonyt is feleségül vett: az egyiknek Ada volt a neve, a másiknak a neve pedig Szella. Ada szülte Jóbalt: ez lett a sátorlakó pásztorok atyja. Öccsét Jubalnak hívták: ő tette ismertté a hárfát és a citerát. Szella pedig Tobálkáint szülte, aki mindenféle rezet és vasat kovácsoló ércműves. Tóbalkáin nővére Noema volt. Lámek azt mondta feleségeinek, Adának és Cillának: „Ada és Cilla, halljátok hangomat, Lámek feleségei, figyeljetek szavamra: Megöltem egy férfit seb miatt, egy ifjút, mert megsebesített. Ha tehát hétszeresen állnak bosszút Káinért, akkor hetvenhétszer Lámekért!” Ádám is megismeré még a feleségét, Évát és az fiút szült. Elnevezte Szetnek, mondván: Isten másik utódot támasztott nekem Ábel helyett, akit megölt Káin. Szetnek szintén született fia. Enósnak nevezte el: mert ő volt az, aki reményteljesen segítségül hívta az Úristen nevét.

Péld 5,15-6,3a

Fiam! Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából! Csor­duljanak csak számodra a saját forrásod vizei, és a saját térségeden hadd folyjon csak a saját vized! Egyedül a tied legyen az, és senki idegen ne osztozzon veled! Vízforrásod legyen a sajátod, és együtt örvendj ifjúkorodban elvett feleségeddel! Mint téged kedvelő szarvas és bájos zerge beszélgessen veled; csak saját asszonyod járjon mindig előtted, és ő legyen veled minden­kor, hogy az ő szerelmében forgolódva lehessél erős! Ne igen járkálj te más nő után, és ne ölelgess olyat, aki nem a tiéd! A férfi útjai ugyanis az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! Törvényszegéseinek csapdái úgyis megfogják az embert, és bűneinek kötelei fojtogatják. Az ilyen meghal a fegyelmezetlenekkel, kivettetik életének sok hiábavalósága miatt, sőt már elveszett oktalansága folytán. Fiam, ha kezességet vállalsz baráto­dért, ellenségnek nyújtasz kezet, mert erős csapda az embernek a saját ajka, és foglyul ejti saját szájának szava. Tedd azt, fiam, amit meghagyok neked, és akkor üdvözülsz!

Szent Teofán hitvalló atya

Szent Teofán istenfélő, gazdag szülőktől született Konstantinápolyban 758-ban. Bekerült a császári udvarba. Az ottani elvárásokhoz híven egészen fiatalon házasodott meg, s feleségét hamarosan rávette arra, hogy teljes önmegtartóztatásban éljenek. Aztán bevonult a Hercegek szigete melletti monostorba és ott beöltözött szerzetesnek, miközben felesége is szerzetes lett. Később Teofán a Szigria hegyére vonult vissza. A II. Nikaiai Egyetemes Zsinaton kitűnt nagy műveltségével. Mindenki megcsodálta kemény aszkézisét, könyvmásolói munkáját és a betegségei folytán elviselt szenvedések közepette tanúsított türelmét.
Örmény Leó ikonromboló császár igen szerette volna a szentet az eretnekségének megnyerni, s amikor az mereven elzárkózott minden ilyen törekvés elől, akkor börtönbe záratta, majd száműzetésbe Szamothrákiába küldte, ahol Szent Teofán 817. március 12-én halt meg.