Zsid 4,14-5,6

Atyámfiai! Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre. Mert minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. Erre a tisztségre senki nem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged«. És ahogy más helyen is mondja: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.

Mk 8,34-9,1

Így szólt az Úr: „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

Szent Teofán hitvalló atya

Szent Teofán istenfélő, gazdag szülőktől született Konstantinápolyban 758-ban. Bekerült a császári udvarba. Az ottani elvárásokhoz híven egészen fiatalon házasodott meg, s feleségét hamarosan rávette arra, hogy teljes önmegtartóztatásban éljenek. Aztán bevonult a Hercegek szigete melletti monostorba és ott beöltözött szerzetesnek, miközben felesége is szerzetes lett. Később Teofán a Szigria hegyére vonult vissza. A II. Nikaiai Egyetemes Zsinaton kitűnt nagy műveltségével. Mindenki megcsodálta kemény aszkézisét, könyvmásolói munkáját és a betegségei folytán elviselt szenvedések közepette tanúsított türelmét.
Örmény Leó ikonromboló császár igen szerette volna a szentet az eretnekségének megnyerni, s amikor az mereven elzárkózott minden ilyen törekvés elől, akkor börtönbe záratta, majd száműzetésbe Szamothrákiába küldte, ahol Szent Teofán 817. március 12-én halt meg.