Nikéforosz fp. ereklyéi
◀︎ 
 március 13. 
 ▶︎
Ter 15,1-15

Az Úr ezt a szózatot intézte Ábrámhoz látomásban: „Ne félj, Ábrám, én vagyok oltalmazod, és igen nagy a jutalmad!” Ábrám erre azt mondta: „Uram, ugyan mit adsz nekem? Hiszen gyermektelenül költözöm át, s így házam örököse a damaszkuszi Eliezer lesz.” Majd hozzátette Ábrám: „Mivel nekem nem adtál utódot, ezért házam szolgája lesz az örökösöm.” Erre nyomban így szólt az Úr: „Nem ez lesz az örökösöd, hanem aki tőled származik, az lesz a te örökösöd.” Majd kivezette őt a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz föl az égre, s számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni azokat!” Aztán azt mondta: „Ilyen lesz a nemzetséged” Ábrám pedig hitt az Úrnak, és ez megigazulására lett beszámítva. Erre ő azt mondta még neki: „Én vagyok Isten, aki kihoztalak a kaldeusok földjéről, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Ám ő megkérdezte: „Uram, Istenem, miről tudhatnám meg, hogy ezt én fogom birtokolni?” Az Úr pedig azt mondta: „Hozz áldozatul nekem egy három esztendős üszőt, egy három éves kecskét s egy három éves kost, továbbá egy gerlét meg egy galambot!” Erre ő elhozta mindezeket, középen kettévágta, s lerakta a két-két darabot egymással szemben, a madarakat azonban nem vágta ketté. Ekkor ragadozó madarak csaptak le a holttestek­re, de Ábrám őrizte azokat. Napnyugtakor aztán mély álom fogta el Ábrámot, s nagy homálytól kísért félelem szállta meg, és ez a szózat hangzott el felé: „Tudd meg bizony, hogy nemzetséged idegenként olyan földre vetődik majd, amely nem az övé, és szolgaságra vetik, és rosszul bánnak vele, és sanyar­gatni fogják négyszáz esztendeig. Ám én majd megítélem a népet, amelynek szolgálni fognak, s aztán majd kijönnek onnan nagy vagyonnal. Te azonban békességben fogsz elköltözni atyáidhoz, és jó öregkorban fognak majd eltemetni.

Péld 15,7-19

A bölcsek ajkát hallgatásra készteti a tudás, a balgák szíve azonban nem megbízható! A gonoszok áldozatait utálja az Úr, de kedvesen fogadja az igazak imáját. Utálja az Úr a gonoszok útját, de szereti azt, aki az igazság útján jár. A gonosznak fenyítését még a járókelők is észreveszik: s akik a dorgálást gyűlölik, azok szégyenletesen fogják végezni. Az alvilág s az enyészet helye nyitva van az Úr tekintete előtt, mennyivel inkább akkor az emberek fiainak szive! A neveletlen ember nem szívleli azt, aki meginti; s a bölcsekkel nemigen áll szóba. A vidám szív földeríti az arcot, a szív bánata viszont eltorzítja azt. A helyes úton járók szíve tudást keres, a balgák szája pedig bolondságot. A gonoszok tekintete mindig csak rosszat fogad be, a jók viszont folyton csöndben vannak. Többet ér a kis rész az Úr félelmében, mint az istenfélelem nélküli dús kincs. Jobb főzelékre szorítkozni vendéglátáskor kedves szeretettel, mint hizlalt tulkot föltálalni gyűlölettel. Az indulatos ember civódást szít, a türelmes viszont még a küszöbön álló viszályt is lecsendesíti. A türelmes ember lecsillapítja a perlekedést, az istentelen pedig még inkább felszítja azt. A lustáknak életútja tövisbozóttal van tele, a szorgos emberek útja viszont már el van egyengetve.

Szent Nikéforosz konstantinápolyi hitvalló püspök

Nikéforosz pátriárka Szent Tarasziosznak volt utódja, és Örmény Leo ikonoklaszta császár bosszújából száműzetésben halt meg 829. június 2-án. 847. március 13-án Szent Metód (akkori konstantinápolyi pátriárka) vitette át ereklyéit a fővárosba.

Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2018. december 10-16.