Ter 5,1-24

Ez az emberek keletkezésének nemzetségkönyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, az Isten képmása szerint alkotta meg. Férfinak és nőnek terem­tette, és megáldotta őket. Azon a napon, amelyen őket megteremtette, az Ádám nevet adta neki. Mikor aztán Ádám kétszázharminc esztendős lett, magához hasonló fiút nemzett a saját képére, akit aztán Szetnek hívott. És Ádám napjai, azután, hogy Szetet nemzette, hétszáz esztendőt tettek ki, s közben még fiai meg leányai születtek. Ádám egész életkora kilenc­százharminc esztendő lett, azután meghalt. Miután Szét is élt kétszázöt esztendőt, Enóst nemzette. Szét még azután, hogy Enóst nemzette, hétszáz­hét esztendeig élt, s közben még fiai meg lányai születtek. Szét egész életkora összesen kilencszáztizenkét esztendő lett, és aztán meghalt. Miután Enós is élt már százkilencven esztendeje, Kenánt nemzette. Enós Kenan születése után még hétszáztizenöt esztendeig élt, és fiai meg leányai születtek. Enós egész életkora összesen kilencszázöt esztendőt tett ki, és akkor meghalt. Miután Kenán százhetven esztendős lett, Malaleélt nemzette. Kenán Malaleél születése után még hétszánegyven esztendeig élt, s fiai meg leányai szület­tek. Kenán egész életkora összesen kilencszáztíz esztendőt tett ki, és akkor meghalt. Miután Malaleél százhatvanöt esztendős lett, Járedet nemzette. Malaleél Járed születése után még hétszázharminc esztendeig élt, s fiai meg leányai születtek. Malaleél életkora összesen nyolcszázkilencvenöt esztendő lett, cs aztán meghalt. Miután Járed százhatvanhét esztendős lett, Hénokot nemzette. Járed Menők születése után még nyolcszáz esztendeig élt, s fiai meg leányai születtek. Járed életkora összesen kilencszázhatvankét eszten­dőt tett ki, aztán meghalt. Miután pedig Hénok százhatvanöt esztendős lett, Matusálakhot nemzette. Matusálakh születése után Hénok még kétszáz esztendeig Isten tetszése szerint élt, s fiai meg leányai születtek. Hénok teljes életkora összesen háromszázhatvanöt esztendő volt; és az Isten kedvében járt, s tovább már nem lehetett megtalálni, mert az Isten átköltöztette őt.

Péld 6,3-20

Fiam, tedd azt, amit meghagyok neked, és akkor megmenekülsz! Ha barátod miatt gonoszok kezébe kerültél, eredj, haladéktalanul sürgesd barátodat, akiért kezességet vállaltál! Ne hunyd be szemedet álomra, és ne adj nyugodalmat szempilládnak, csak hogy megszabadulj, mint gazella a hurokból s mint a madár a tőrből! Eredj a hangyához, te lusta! Nézd meg és kövesd az útjait, s legyél még annál is bölcsebb! Nincs gazdája, se munka­felügyelője, sem uralkodója, mégis megszerzi táplálékát nyáron, mert sok mindent rak félre már az aratáskor. Vagy eredj akár a méhecskéhez! Nézd csak, mennyire szorgalmas, s milyen komolyan végzi a munkáját! Amit előállít, király és közember egészséggel fogyasztja, mert mindenki szemében kívánatos és dicséretre méltó. Lám, aki erejét tekintve gyenge, a bölcsességet megbecsülve mennyire kiváló! — S te, lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor kelsz fel álmodból? Alszol egy kicsit, aztán ülsz is még egy kicsit, elbóbiskolsz egy kevéssé, egy cseppet ölbe teszed a kezedet, hogy pihenhess! Aztán majd egyszer csak csavargó vándorként beállít hozzád az ínség, s a nélkülözés, mint gyors versenyfutó. Ha viszont serénykedsz, akkor aratásod bő, mint a forrás, és az ínség, mint rossz futó, messze lemarad tőled. Az esztelen és gonosz ember nem jó úton jár: kacsint a szemével, jelt ad a lábával, és még ujjait is jeladásra használja; mert álnok szívvel gonoszt forral. Az ilyen városszerte csak zavart kelt szüntelen! Hogyha hirtelen rászakad a romlása, ez úgy megsebzi, hogy gyógyíthatatlanul összeroppan, mert csak olyasmiben telik kedve, amit gyűlöl az Úr. Ezért furdalja őt kegyetlenül lelkének tisztátalansága. Fennhéjázó szemű és hazug nyelvű, ártatlan vért ont a keze, és a szíve álnok tervet forral, lábai meg gonoszságot művelni sietnek. Hazudozást szít a hamis tanú, s viszályt hint a testvérek közé. Tartsd meg, fiam, atyád rendelkezéseit, és el ne vesd magadtól azt, amire anyád tanított!

Szent Nikéforosz konstantinápolyi hitvalló püspök

Nikéforosz pátriárka Szent Tarasziosznak volt utódja, és Örmény Leo ikonoklaszta császár bosszújából száműzetésben halt meg 829. június 2-án. 847. március 13-án Szent Metód (akkori konstantinápolyi pátriárka) vitette át ereklyéit a fővárosba.