1Tessz 4,13-17

Testvéreim! Nem akarjuk, hogy tudatlanságban legyetek az elhunytak felől, és szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor az is bizonyos, hogy Isten a Jézussal együtt elhunytakat is előhozza vele együtt. Azt pedig az Úr szava alapján mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint elhangzik a parancs, a főangyal szava és Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik élünk és itt vagyunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

Zsid 3,12-16

Testvéreim! Vigyázzatok, nehogy közületek valakinek a szíve a hitetlenségig romlott legyen, és elszakadjon az élő Istentől! Hanem buzdítsátok egymást nap mint nap, amíg ez a „ma” tart, hogy a bűn cselvetése meg ne keményítsen közületek valakit! Ugyanis Krisztus részesei vagyunk, amennyiben azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért a buzdítás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején! Kik voltak azok, akik hallották és fellázadtak? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?

Jn 5,24-30

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki küldött engem.”

Mk 1,35-44

Abban az időben Jézus elindult, kiment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki!” És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki. Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, és így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Míg ezt mondta, ennek rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. De Jézus szigorúan ráparancsolt, és nyomban elküldte, ezt mondva neki: „Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik!”

Szent Agápiosz és vértanútársai (Dénes, Timolaosz, Rómüla, Plésziosz és Sándor, valamint még egy Dénes és Sándor)

Különböző származású fiatalemberek, akik együtt voltak a palesztinai Caesareában, amikor a császár (Diocletianus) kiadta a rendeletet a bálványok előtti áldozatbemutatásra. Erre a fiatalok mindannyian nyíltan keresztényeknek vallották magukat, és összekulcsolt kezekkel jelentkeztek Urbanus kormányzó előtt, ezzel is azt jelezve, hogy lelkileg már Krisztus szeretetéhez kötődnek. 305. március 24-én haltak meg, de (bizonyára a nagyböjt miatt) már március 15-én emlékezik rájuk a bizánci egyház.