Agápiosz és tsai. vtk.
◀︎ 
 március 15. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:2019.03.24. - Hangos kiegészítés a szertartási utasításhoz
Ter 5,32-6,8

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Szent Agápiosz és vértanútársai (Dénes, Timolaosz, Rómüla, Plésziosz és Sándor, valamint még egy Dénes és Sándor)

Különböző származású fiatalemberek, akik együtt voltak a palesztinai Caesareában, amikor a császár (Diocletianus) kiadta a rendeletet a bálványok előtti áldozatbemutatásra. Erre a fiatalok mindannyian nyíltan keresztényeknek vallották magukat, és összekulcsolt kezekkel jelentkeztek Urbanus kormányzó előtt, ezzel is azt jelezve, hogy lelkileg már Krisztus szeretetéhez kötődnek. 305. március 24-én haltak meg, de (bizonyára a nagyböjt miatt) már március 15-én emlékezik rájuk a bizánci egyház.