Nagyböjt 3. vasárnapja – Kereszthódolás
Agápiosz és tsai. vtk.
◀︎ 
 március 15. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. április 6-12.
Zsid 4,14-5,6

Atyámfiai! Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre. Mert minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. Erre a tisztségre senki nem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged«. És ahogy más helyen is mondja: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.

Mk 8,34-9,1

Így szólt az Úr: „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

Szent Agápiosz és vértanútársai (Dénes, Timolaosz, Rómüla, Plésziosz és Sándor, valamint még egy Dénes és Sándor)

Különböző származású fiatalemberek, akik együtt voltak a palesztinai Caesareában, amikor a császár (Diocletianus) kiadta a rendeletet a bálványok előtti áldozatbemutatásra. Erre a fiatalok mindannyian nyíltan keresztényeknek vallották magukat, és összekulcsolt kezekkel jelentkeztek Urbanus kormányzó előtt, ezzel is azt jelezve, hogy lelkileg már Krisztus szeretetéhez kötődnek. 305. március 24-én haltak meg, de (bizonyára a nagyböjt miatt) már március 15-én emlékezik rájuk a bizánci egyház.