Péld 8,1-21

Fiam! A bölcsességet hirdesd, hogy józan belátásra találj! Mert ez ott van a kiemelkedő magaslatokon, s kiáll az útszélre; kiül a hatalmasok kapui mellé, s a bejáratnál hangosan megszólal: „Figyelmet kérek tőletek, emberek! Az emberek fiaihoz van mondanivalóm. Értsetek az okos szóból, ti ártatla­nok, és szívleljétek meg azt, ti neveletlenek! Hallgassatok meg, mert nagy­szerű dolgokról beszélek, és őszinte szóra nyílnak ajkaim, mert szájam igazságot beszél, és a hazug száj utálatos előttem! Ajkam minden szava igazság, nincs abban csapda vagy kelepce. Világosak azok a bölcsnek, és egyenesek azoknak, akik rábukkantak az igaz ismeretre. Az én intelmemet vegyétek, és ne ezüst kincseket; tudást válasszatok inkább, mint aranyat, mert becsesebb a bölcsesség minden drágakőnél, és nincs olyan drágaság, amely hozzá fogható volna. Én, vagyok jelen bölcsességként a megfontolt tanácsban, s engem neveznek éleslátásnak. Az Úr félelme nem fér össze a gonoszsággal; gyűlöli a fennhéjázást, a kevélységet, a gonoszság útját, és utálja a hamis szájat. Enyém a bölcs tanács, és a bizonyosság, enyém az okosság, enyém az erő! Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a fejedelmek; általam kormányoznak az uralkodók és ítélkeznek a hatalma­sok. Szeretem azokat, akik kedvelnek, és akik keresnek engem, rám is találnak. Nálam van a gazdagság és dicsőség, a tisztességgel szerzett vagyon és a becsületesség. Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s haszno­sabb vagyok a színezüstnél. Az igazság útjain járok és annak ösvényei közepette, ami jogos, hogy jólétet adjak azoknak, akik szeretnek engem, és megtöltsem házukat javaimmal.”

Ter 6,9b-22

Noé igaz ember volt és tökéletes maradt nemzedékében: az Isten tetszésének megfelelően élt. Noé három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. A föld azonban megromlott az Isten színe előtt és tele lett gonoszsággal. És látta Isten, hogy a föld megromlott — mert a romlottság útjára tért minden test a földön, így szólt ezért az Úr Noéhoz: „Minden embernek elérkezett a végideje előttem: mert megtöltötték a földet gonoszsággal, s én elpusztítom őket a földdel együtt. Készíts magadnak bárkát gerendákból — kamrákat készíts a bárkában — és kend be azt belülről is, kívülről is szurokkal! Ilyen módon készítsd: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége s harminc könyök a magassága. Egyre szűkülő alakúra készítsd a bárkát, s egy könyöknyire csináld a tetejét; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el: az alsó szint fölött második és harmadik emeletet is készíts benne! Mert íme én vízözönt bocsátók majd a földre, hogy eltöröljek minden testet, melyben az élet lehelete van szerte az ég alatt: minden, ami a földön van, elpusztul. Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te és fiaid, feleséged és fiaid feleségei! Vigyél be majd a bárkába minden háziállatból, minden csúszómászóból és minden vadállatból kettőt-kettőt, egy hímet és nőstényt, hogy etethesd azokat! Mindenfajta madárból, mindenfajta háziállatból, meg a föld mindenféle csúszómászójából, mindenből kettő-kettő menjen majd be veled, egy hím és egy nőstény, hogy életben tarthasd azokat! Vigyél majd magaddal minden eledelből, ami táplálékodul szolgál, és gyújtsd azt össze magadnál, hogy eleségül szolgáljon neked és nekik! Meg is tette Noé mindazt, amit Isten parancsolt neki, és pontosan eszerint cselekedett.

Szent Elek (Alexiosz), Isten embere

Gazdag (valószínűleg római) családból származott Nagy Theodósziosz császár idején, s később elmenekült az atyai házból, hogy ne kelljen szülei szándéka szerint házasságot kötnie. Miután hitvesének gyűrűjét visszaadta, Edesszában koldusként élt 18 éven át. Amit napközben kéregetett, azt nagyrészt a szegényeknek adta tovább, ő maga pedig imádkozva a templomokban töltötte az éjszakákat. A későbbi legendák szerint, mikor Edesszában már nagyon tisztelni kezdték, ő ez elől azzal tért ki, hogy egy hajóra szállt, amely Kilikia felé tartott. A gondviselés azonban úgy intézte, hogy a hajó Itáliában kötött ki, és így Alexiosz hazajutott a szülei házába, ahol nem ismerték föl. Így élt koldusként otthon 17 évet, csak 404-ben bekövetkezett halála után azonosították.