Ter 12,1-7

Így szólt az Úr Ábrámhoz: „Menj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet megmutatok neked. Én majd nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem nevedet, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, és megátkozom azokat, kik átkoznak téged. Benned nyer majd áldást a föld minden nemzetsége.” Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Ábrám hetvenöt esztendős volt, amikor elindult Háránból. Ábrám magával vitte Sárát, a feleségét, meg Lótot, testvérének fiát, s minden vagyonukat, amijük volt, és mindazokat, akikre Háránban szert tettek, és kivonultak, hogy Kánaán földjére menjenek. Aztán Ábrám végigvonult az országon, egészen Szichem vidékéig, a magaslati tölgyesig. Azon a földön akkoriban kánaániak laktak. Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „A te ivadékodnak adom majd ezt a földet.” Erre Ábrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

Péld 14,15-26

Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos viszont bűnbánatra irányítja lépteit. A bölcs fél és kerüli a rosszat, a balga pedig elbizakodottan törvényszegők közé vegyül. A hirtelen haragú meggondolatlanul cselekszik, a bölcs férfi viszont sok mindent eltűr. Az együgyűeknek balgaság az osztályrészük, az ügyesebbek pedig megragadják a megismerést. Meghajolnak majd a rosszak a jók előtt, és az istentelenek tiszteletben tartják majd az igazak ajtaját. A szegényt még barátja is megveti, a gazdagokkal ellenben sokan barátkoznak. Aki a nyomorultakat megveti, vétkezik, de boldog az, aki a szegényeken megkönyörül. Az igazságtalanságban tévelygők csak gonoszságot forralnak magukban, a jók pedig irgalmat és igazságot. Akiknek csak gonoszságon jár az eszük, azok nem számíthatnak irgalomra és hűségre. Könyörület és hűség csak azokat illeti meg, akik jót cselekszenek. Minden fáradságnak bőségesen megvan az eredménye, az élveteg és érzéketlen viszont ínségre jut. Bölcs embereknek bőség a koronájuk, a balgák viszont bolondságokkal foglalkoznak. A megbízható tanú megmenti a lelket sokféle bajból, a csalárd pedig csak hazugságot kohol. Az erős az Úr félelmébe veti bizalmát, s ezzel hagy békés támaszt gyermekeinek is.

Szent Elek (Alexiosz), Isten embere

Gazdag (valószínűleg római) családból származott Nagy Theodósziosz császár idején, s később elmenekült az atyai házból, hogy ne kelljen szülei szándéka szerint házasságot kötnie. Miután hitvesének gyűrűjét visszaadta, Edesszában koldusként élt 18 éven át. Amit napközben kéregetett, azt nagyrészt a szegényeknek adta tovább, ő maga pedig imádkozva a templomokban töltötte az éjszakákat. A későbbi legendák szerint, mikor Edesszában már nagyon tisztelni kezdték, ő ez elől azzal tért ki, hogy egy hajóra szállt, amely Kilikia felé tartott. A gondviselés azonban úgy intézte, hogy a hajó Itáliában kötött ki, és így Alexiosz hazajutott a szülei házába, ahol nem ismerték föl. Így élt koldusként otthon 17 évet, csak 404-ben bekövetkezett halála után azonosították.